Hogyan lehetne már barátnőm? 20F

Szánalmas már az én helyzetem.

2 párkapcsolatom volt eddig, az egyikben a pénzem volt a jó, a másikban pedig addig voltam jó, míg nem tápláltam érzelmeket. Elkezdtem szeretni, aztán le voltam tojva, nem voltam többet keresve.

Műszaki karon tanulok, ritka a lány, mint a fehér holló, el is van különítve másik részre a többi kartól az épület, jó messze.

Voltam már egyetemi bulikon, de nem voltam valami kelendő, fiatalabbnak nézek ki a koromnál, a 20 éves lányoknak 20+ éves srácok kellenek, erre rájöttem pár alkalomból.

Jártam gimnazista bulikba, hát, itt "kelendő" voltam. Az egyéjszakás smárok többször is megestek, de találkozás vagy több sosem alakult ki, bármennyire is akartam. Voltunk már Pubokban vagy kocsmákban, de sajnos ide mindig egy kialakult társasággal mennek az emberkék, nem igazán lehet odaférkőzni senkikhez, mert meg van mindenki magának, a saját kis társaságával.

Nem tudom már, hogy mitévő legyek. Főleg ez őrjít meg, ezek a napi szinten többszöri szemezgetések, a 17 körüli lányokkal az utcán, plázákban, sétálókban, stb. Nem tudok mit csinálni, milyen hülye indokkal lehet hozzájuk oda menni és rávenni őket valami találkozásra? Nincs gond a beszélőkémmel, de egyszerűen nem hiszem, hogy bárki is ismerkedés céljából megy a nyílt utcán és vevő az ilyen dologra.

Kicsit furának tűnhetek amúgy.. Volt már olyan, hogy az utcán szóba elegyedtem 2 lánnyal(Ők kezdeményeztek.) és hívtak bulizni, mondták, hogy írjak nekik, így bejelöltették magukat Facen. Vissza sem jelöltek. Nincs profilképem, se normális borítóm, se kép rólam, semmi, kb csak beszélgetésre használom az egészet. Tudom, hogy aki ilyen alapján ítél meg, az annyit is ér, de nem tudom, manapság ezen gondolkozok, hogy ez is lehet a baj..

Másból sem áll az életem, csak a suli, meló, kondi. Pocsékolásnak érzem, mert szeretnék lányokkal is beszélgetni és ismerkedni, vagy többet, de nem tudom, hogyan lehetne már. Nem vagyok egy csúnya gyerek, nincs baj a külsőmmel, sőt, még profilkép nélkül is próbálkozgattak olyan lányok, akik valahogy kiderítették a nevem, mert láttak párszor a buszmegállóban vagy ilyesmi, de nem a szebbje sajnos és nem az okosabbja. (Adnék én mindenkinek egy esélyt, de, ha nincs meg a külső vonzalom, akkor felesleges erőltetni.)

Nem akarom bizonyítgatni, hogy nem vagyok randa, legyen elég annyi, hogy nem vagyok, ez nem lehet az oka a dolgoknak és kész. Buta sem vagyok, mert elég nehéz szakon tanulok, bulizni is szoktam ritkán járni, van szociális életem, sportolok, foglalkozok magammal, munkám is van, így pénzem is. Mi a hiba?

A tehetetlenség visz a sírba már..