Kezdőoldal » Felnőtt párkapcsolatok » Társkeresési problémák » Miért szeretek egyedül lenni? 27N

Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak!
Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.

Miért szeretek egyedül lenni? 27N

Figyelt kérdés
Sose volt csalódásom, nem bántott egy férfi se,rendes kapcsolatom se volt. Egyszer voltam kölcsönösen szerelmes,akkor is elutasítottam. Néha elképzelem, hogy férjnél vagyok, van párom, de az egész olyan rajzfilm szerű hatást kelt. Idegennek érzem magamtól a párkapcsolatot. Beteg is voltam, volt olyan időszakom, hogy nem lehetett volna emiatt, de ha akarnám tennék érte. Arcra szépnek mondanak, lehetőségem lenne. A szerelemmel úgy vagyok, hogy túl sok fájdalommal járna. Az egy csúnya dolog. Egy fűszálat se teszek keresztbe azért, hogy jó legyen. Nem tudom miért. Szeretek küzdeni, sokat sportolok, mindenért vért izzadok az életben, de a szerelemért nem. Mitől lehet ez?
2016. jún. 6. 13:18
1 2
 11/12 anonim ***** válasza:

Ilyen vagy, nagy valószínűséggel az elköteleződéstől rettegsz és a megszokott szabadságod korlátozódásától. Nem akarok gonosz lenni, de az ilyen nők, mint te, egy kapcsolatban a tudtukon kívül is tönkretehetik a másik embert lelkileg, ha az nem egy erős személyiség.

Ha nagyon érdekel a dolog, akkor esetleg egy pszichológust felkereshetsz, elmondhatod neki a problémáidat, és kaphatsz szakmai válaszokat a kérdéseidre, azt viszont kétlem, hogy képes lennél megváltozni.

2016. jún. 6. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/12 anonim ***** válasza:

Hogy miért szeretsz egyedül lenni, arra csak te tudhatod a választ. Én a leírtakból annyit viszont leszűrtem, hogy a hozzáállásod a szerelemhez rossz. Azt írod túl sok fájdalommal járna, de ez nem feltétlenül van így. Persze a legtöbb ember csalódásokon keresztül jut el oda, hogy találjon egy magához illő párt akivel kölcsönösen szeretik egymást, és összekötik az életüket, de ennyit szerintem megér a dolog.

Amúgy bizonyos szinten én is ilyen vagyok, barátokra, a családom szeretetére soha nem vágytam. Ami azt illeti, gondoskodtak is róla, hogy ne vágyjak. Társat viszont szerettem volna. 5 év alatt találtam is egy férfit akibe tényleg szerelmes lettem, és minden megvan benne amire vágytam. Másokra viszont továbbra sincs szükségem, se családra, se barátokra, haverokra. Van 1-2 akivel jóban vagyok, mert így alakult, de ha nem lenne akkor nem keresnék más barátokat.

Egyedül nagyon szeretek lenni. Esténként mindig több órát egyedül vagyok itthon miután hazaértem a munkából és mielőtt a férjem hazaér. Ilyenkor van időm a saját kis dolgaimra. A hobbimra, és más dolgokra amiket szeretek csinálni csendben, egymagamban. Inkább vagyok így, mint nagy társaságban. Amúgy is mindig félénk és visszahúzódó voltam.


Nincs azzal baj, ha te nem vágysz barátok mellett társra, csak figyelj saját magadra. Ha pl 3-4 év múlva úgy érzed mégis szeretnél, akkor cselekedj, és ne blokkolj le félelemből. Ne az legyen, hogy 40 évesen jut eszedbe amikor már nagyon kevés esélyed van párt találni. Ha érzed a késztetést, akkor ne állj eleve úgy az egészhez, hogy a szerelem és a kapcsolat rossz dolog, és mindenképp fájni fog, mert ez nem feltétlenül van így. Ha nem kockáztatsz, nem is nyerhetsz.

2016. jún. 7. 11:51
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!