Nők, nektek mi a véleményetek a nőcsábász férfiakról?

Nekem volt egy házasságom, ami nem ért véget valami szépen, és ezután kezdődött a dolog. A barátaim ki akartak mozdítani, én meg egy idő után engedtem nekik, többnyire bárokba mentünk, és sokszor felhozták, hogy minden nő engem figyel, amit persze magam is jól tudtam - csak azelőtt soha nem érdekelt. Addig nyaggattak, míg fogadásból odamentem egy lányhoz, majd egy újabb fogadás hatására azon a héten minden egyes este hazakísértem egyet (kezdetnek (; ). Dühös voltam akkoriban, szomorú és zaklatott, és felejteni akartam. Később fejembe szállt a dolog, és az egómat legyezgettem vele (velük). Manapság már inkább csak megszokás. Próbálok leállni, de néha hopp, már a bárban eszmélek föl, kis idő múlva meg már egy idegen ágyában vagyok (soha senkit nem viszek haza magamhoz). Az említett szám -durva becslés szerint- bő tízszerese körül tartok. Ezt nem kérkedésből mondom.

Nemrég találkoztam egy lánnyal, és nagyon tetszik, lehet, hogy bele is szerettem, de nem merek kezdeményezni, mert ugyan nem ítél el engem egyáltalán, és nagyon kedvel, félek mégis elutasítana. Egyre többet gondolok rá. Szeretnék megváltozni, magam miatt is, de egyelőre még nem tudnék megígérni semmit.