Kezdem feladni, hogy megtalálom életem párját?

Én óvodáskoromban arra vágytam, hogy enyém legyen az oviban a legmenőbb baba...:D

Te fejlett egy baby lehettél, annyi szent! :DD

Engem normálisnak mond a környezetem, sokan próbálkoznak nálam, úgyhogy annyira ronda már nem is lehetek :) Vannak céljaim, tanulok, ennek ellenére szórakozni is szoktam, szóval nem vagyok könyvmoly. Még is, 19 évesen csókolóztam először, akkor ismerkedtem meg a leendő barátommal (én most 21 vagyok, ő most 32), és vele volt minden ami egy fiú és lány között megtörténhet.

Sok normális és okos fiúnak is bejöttem még a barátom előtt, akikkel marha jól elvoltam, de úgy senkire sem tudtam tekinteni mint FÉRFIra. Persze egy 18-19 éves fiu még közel sem férfi. Viszont, most a barátom mellett, ahogy elnézem a korosztályomat, bizony meg lennék lőve ha nem lenne a barátom. A 20 éves korosztályba szinte nem látok FÉRFIt. A fiuk egyszerűek nagyon, vagy jóképűek, jó testűek és emellett buták, beképzeltek, minden nap más csajt d.gnak, vagy külsőre egyszerűek, sportolásnak nagyon nyoma nincs, még ha okosak is de unalmasak, nincs bennük semmi izgalmas, nincsenek céljaik, és ami a legfontosabb nincs bennük semmi férfias. Nem lehet egyik kategóriában sem érzékelni az igazi önbizalmat, magabiztosságot (nem beképzeltséget!!), intelligenciát, talpra esettséget, határozottságot ami egy igaz FÉRFIt jellemez. És, tudom kiemeltem a külsőt, de azt úgy értettem, hogy nincs a mai fiuknak stílusuk: vagy tucat menők, vagy semmilyenek. Egyéniségek nagyon ritkák.

Kérdező téged nem akarlak megbántani, de lehet hogy a csajok nagyon nem láttak benned semmi érdekeset, és nem láttak férfinak, és ez lehetett a baj.