Csak érdeklődés szintjén kérdezem - Kinek mi a véleménye Zimbardo új tanulmányáról?

De érdekesek a kommentek. En azt gondolom, hogy van valóságalapja amit képvisel. Leginkabb a pornó az ami észrevétlenül beköltözött a mindennapi életünkbe. Teljesen normalis a napi szintű pornónezese, pedig nem kellene, hogy az legyen.

A sikertelenség okát azert en máshol keresnem, a videojátékfugges az max csak egy tapasz. A ferfi es a no különbözik egymástól ez szerintem senkinek sem új. A jelenlegi gazdasági helyzet a nőknek kedvez. Mert míg az évezredek alatt, a férfiak, vagy közösen vadasztak, harcoltak, szántóföldi munkát végeztek addig a nők a versenyben az irányításában voltak jók. Jelenleg nem tudsz jósolni előre, hogy ezt csinálod es sikeres lesz. Versenyhelyzet van, amihez a nők évezredek alatt hozzászoktak. Mi férfiak, kell egy logikus terv, amivel előre lehet gondolkodni. Ilyen jelen pillanatban nincs. S ebbe megy tönkre a ferfi, o nem tud olyan hatékonyan versenyezni. Ezert menekül az italba, szerencsejatekokba, virtuális világba. Nincs jövő kép, amiért harcolni lehetne.

#11

Pont, hogy a férfiak teljesítenek jobban versenyhelyzetben... elég megnézni hogy bármely nagyvállalat vezetésében milyen a nők és férfiak eloszlása.

Zimbardo cikkével sem tudok egyetérteni.

Nem érzem magam sikertelennek, de néha engem is elkap a gépszíj és napokig beülök egy-egy játékra a gép elé.

Ugyanakkor megértem azokat, akiknek innen van sikerélményük. Egy nő vagy ápoló, óvónő vagy valami hasonló alulfizetett munkát talál vagy elmegy felsőoktatásba. Egy férfi meg szakmunkásként is megél, a felsőoktatásban tanuló nő mégsem fogja férfinek tartani. Miért nem? Ez már nem biológia, hiszen ugyanúgy eltartja magát mind a kettő, a diplomás nők többsége sem keres többet egy szakmunkásnál, az arca mégis fenn van az egekben. Ez azért van, mert a médiában ezt látja: A cuki kertészfiú maximum játékszer, a jóképű munkás srác a menedzserférj féltékennyé tételére való meg egy kis kufircra vízszerelés közben. (Diplomás vagyok, úgyhogy belülről látom ezt a nagyképűséget)

Egyébként meg tudjátok, hogy ki akar megfelelni egy nő elvárásainak? Én biztos nem.

Amikor a nők többsége megragadt az Apple,meki,cosmos,H&m,nike,zara,szercsike,drága autó,like,selfie,buli szinten huszonéves kora végéig és ezek a legfontosabb dolgok az életében, ami maximum a hasonlóan "intellektuális férfiak" szemében vonzó. Az ilyen nők egyalkalmasak, mert nem lehet velük élni. Normális férfi előre látja, hogy az ilyen nővel egész életében gondok lesznek, mert fájni fog felnőni neki és ezt nem akarja egy férfi sem a nyakába venni. Ugyanakkor pont ezek a nők sírnak a legjobban, hogy nincsenek normális férfiak.

Tisztelet a kivételnek, csak sokan azt hiszik, hogy ők kivételek. Egyéniségek. Közben meg az Instagramról másolták valamelyik p***amutogató, szelfiző csaj ruhatárát...

Mondjuk akkor sem videójátékoznék, hanem sportolnék, önkénteskednék és nyelvet tanulnék, de a csajozásról már régen leszoktam.

A jelenlegi párommal is csak azért jöttem össze, mert már évek óta ismertem.

27/F

Én mondjuk az alfahíres cikket olvastam először:

[link]

Abszolút magamra ismertem. Gyakorlatilag az időm nagy részét a játékok és az anime tölti ki (nevetséges ezt így leírni 28 évesen, de ez van). Ez az escapism (menekülés) egyik formája, amit régen a könyvek jelentettek. A másik formája pedig a drog és alkohol (melyik a jobb, játszani napi 5-6 órát munka után, vagy drogozni és alkoholizálni?).

Az pedig nagyon betalált, hogy úgy érzik a fiatalok, hogy nincs értelme semminek, a társadalomtól túl sokat nem várhatnak. Én is pont így érzem magam, ezért sem foglalkozok már nagyon semmivel. Elvagyok én a kis világomban és leszarok mindent körülöttem. A nőket is beleértve azok után, ahogy az előző párkapcsolatommal jártam.

Nyilván, ha sok olyan férfi lenne mint én, akkor a társadalom szépen lassan leállna és kruva nagy baj lenne. De amíg vannak Chadek (normálbzuik, vagy alfahímek, kinek mi tetszik), addig nincs gond, én pedig játszhatom a kis játékaimmal.

Nyilván ha lenne perspektíva, lenne értelme dolgozni és ismerkedni, akkor megtenném. De ha reálisan nézem, még így mérnökként sem annyira könnyű összekapirgálni a pénzt egy autóra (még használtra sem) és egy házra/lakásra, ahol aztán lehetne családot alapítani. A semmire meg miért akarnék ismerkedni egyáltalán?

Csak a szokásos feminista (abszurd, de egy férfi is lehet feminista, bár a feminista csahos azért gyakoribb) megközelítése a problémának: mindenért a férfiakat okolja.

Elfogult, szexista tanulmány egy idős embertől, akinek fogalma sincs, mi van a mai világban.

Sok dologban, amit mond van igazság, de a helyzet az, hogy ennek az embernek fogalma sincs a mai világ működéséről, mivel ő maga sem "mai gyerek" már. Honnan is tudhatná, hogy az ő általa lusta, idióta, számítógépfüggő, dagadt és minden egyébnek titulált 20 éves korosztály mitől olyan amilyen? Nem tartozik közéjük, maximum kívülről okoskodhat. A videojáték dologra visszatérve meg annyit, hogy mitől értelmetlenebb az ha valaki ilyenekkel játszik, mintha valaki egy irodánk nevezett épületben komolynak látszó dolgokkal foglalkozik, de ugyanúgy a gép előtt ül egész nap? Szerintem semmi. A legtöbb ember (főleg nagyvárosi közegben) amúgy is csak hasonló látszat "munkát" végez, persze mennyivel jobban néz ki, hogy öltönyben és aktatáskával a kezében sétál be valahova minden reggel vagy otthon döglik?

A kérdéshez visszakanyarodva, a legnagyobb probléma, hogy nagyon egy oldalról akarja megközelíteni a problémát és eszébe sem jut, hogy amit ő ír csak egy nagyon kis rétegre vonatkozik maximum. Ez a sablon abszolút nem húzható rá a teljes mai, fiatal, férfi generációra. Én magam is szeretek "játszani", bár egyre kevésbé és egyre kevesebb olyan számítógépes játék van ami igazán megfog (főleg az olyanok, ahol valamit alkotni lehet, amire a valóságban SOHA nem lenne lehetőségem). Ellenben van több száz ismerősöm, haverom, minden hétvégén eljárok velük, programokat szervezünk (még ha sokszor nem is jönnek össze), foglalkozom a családommal és tanulok. Ellenben párkapcsolati téren abszolút "sikertelen" vagyok, mondjuk hozzátenném nem is igazán próbáltam soha sikeres lenni. Abban igaza van az írónak, hogy hagyományos értelemben az anyagias világhoz illő céljaim sincsenek, nem akarok milliárdos lenni, és nem akarom arra elcseszni az egész életemet, hogy robotoljak mint egy idióta és közben szakadjak meg a pénzért, hatalomért, társadalmi "státuszért". Inkább megelégednék a szerényebb életszínvonallal, de legalább élvezzem az életem és legyen valódi tartalma és ne adjam fel önmagam és a saját elveimet. Még ha ez azzal is jár, hogy kitaszítottként fognak bánni velem a legtöbben.