Tényleg ez lenne az igazság?

Itt a gyk-n olvastam egy kérdés alatt egy női kommentet, miszerint csúnyának tartja magát ennek ellenére őt mindenki gyönyörűnek tartja és van egy jóképű férje. Elégedett azonban sosem lesz magával és szerinte ez minden nőre jellemző. Ezeket a sorokat olvasva azonban egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy egy átlag férfinek is milyen nehéz lehet megfelelni a másik nem számára, nemhogy egy átlag alattinak. Most komolyan, ha a nők ilyen tükrön keresztül látják a világot, ebből adódóan az összes férfiban képesek meglátni azokat a tulajdonságokat, amelyek kizáró tényezők lehetnek, akkor mondjuk egy 170 centis pasi (jelen esetben én), hogy a fenébe is tudna labdába rúgni. Remélem senkit nem sértek meg ezzel, de arra is gondoltam már, hogy az ő szemükben a férfi nem más mint egy státuszszimbólum/"élvezeti" kiegészítő. Mert máskülönben nem állítanának fel olyan követelményeket, hogy márpedig én 180 alatt nem vagyok hajlandó pasival ismerkedni és minden esetben legyen férfias testalkatú. Érdekes, hogy nekem a nagyon vékony és az egészséges mértékben molett lányok (legyen az alacsony vagy velem egy magas) is egyformán bejönnek. Ez a skála pedig elég nagy ahhoz, hogy kvázi egy lány se érezze magát számkivetve (na nem mintha nekem olyan nagy lehetőségem lenne). Fordított esetben ez viszont természetesen nem életképes dolog.