Mit csinálja, hogy ne mindig én legyek az áldozat a kapcsolatban?

Nem igazán párkapcsolati kérdés, de itt írom ki, mert a párkapcsolati része zavar a legjobban.

Anyukám depressziós lett, amikor születtem, ezért sosem tudott igazán szeretni. Mindig ragaszkodott hozzám, de volt, hogy hónapokra eldobott magától. Sokszor elmondta, hogy sokba kerülök neki, rossz vagyok, zavarom. Máskor édesgetett, ruhákat vett nekem, ajándékokat. Nem akart rosszat, de kiszámíthatatlanul viselkedett.

Emiatt az az érzés alakult ki bennem, hogy rossz vagyok, hogy mindent önállóan kell intéznem, különben másokat zavarok. Senkitől sem merek kérni, ha megkérnek valamire, akkor viszont nem mondok nemet, akkor sem, ha nem tudok segíteni. Úgy érzem, ha nekem több van, mint másoknak, rossz vagyok. Akkor is, ha én dolgoztam meg érte.

A kapcsolataimban általában az a forgatókönyv, hogy élvezik a törődésemet, és rájönnek, hogy ilyet is tud egy lány - szóval úgy érzik, szintet léptek és jobbat érdemelnek, mint én. Én vágyom a szeretetre, a törődésre, ezért kiszolgáltatott vagyok. Folyton belecsúszom abba, hogy csak szeretőnek akarnak, vagy ha udvariasabbak, akkor olyankor jönnek elő, ha kell nekik valami.

Ugynaz a forgatóókönyv, mint anyámnál... Ha kellek, elő lehet húzni a szekrényből egy jó karban lévő barátnőt.

Szerintetek hogy lehet ebből kijönni?