Miért kell minden csajnak idősebb pasi?

Keress 16-19 évest.

egyrészt azért, mert a fiúk később érnek agyban mint a lányok és az anyagi biztonság miatt is. Én nálam fiatalabb fiuval nem jönnék össze, jo az ha idősebb nálam, de max 2-3évvel. többel ne.

Nem jo lányoknál probálkozol:) Legjobb barátnőm most nyáron lesz 20 a barátja 18 de szeretik egymást és 1éve már hogy együtt vannak :)

24 éves koromig hasonló szituban voltam és is. Az összes csaj (,akik iránt érdeklődtem) idősebb egzisztenciával rendelkező, gyakran házas pasival kavart.

A tanulmányaimat 25 évesen fejeztem be, 26éves koromra lett egy nagyon jó állásom, céges kocsi, lakás és a fizetés sem volt utolsó. Meghódított egy 20 éves nőstény ördög :), egy évig tartott, majd 30 éves koromig a tinipunCi kényeztetéssel foglalatoskodtam.

Munkahelyem megszűnt, a személyiségem már nem volt vonzó, többé nem tapadtak rám a nők, hát ez a fránya kisugárzás :)

Jelenleg nettó 116 000-et kapok, albérletben ez annyit jelent, hogy még a lepukkadt garzonban sem maradna pénzem enni. Nem vágyok rá, hogy 2-3 emberre osztozkodjak egy szobán, a nők által elvárt én önálló vagyok mantra érdekében.

14-31 éves korom között nem laktam a szüleimnél, akkor önálló és érett voltam, de már nem??? Anyuci fiacskája dumát rendszerint megkapom :)

A házrészemet feljavítottam, külön szinten szoba, konyha,

zuhanyzó és WC. Igaz a fűtés, elektromos rendszer az közös, tehát totál önállótlan vagyok és voltam 14-31 éves korom között is...

Így meg sem lepődök, ha élből elutasítanak :)

Kedves kérdező nem minden nő/csaj/hölgy keres idősebb pasit. A korombeli nők, sokgyerekes anyukák, lerobbantak, a maguktól elszálltak a 17-26 éves kanokat hajkurásszák, még 40-45 éves korukban is.

19 éves koromban 21-23 éves pasijaim voltak. Nehogy azt hidd, hogy volt bármelyiknek is autója, munkája, nemhogy "eltartott volna"- főleg, hogy akkor még én is vagy a szüleimnél, vagy később már koliban laktam, szülői támogatással. Nem az anyagiak meg az egzisztencia miatt kellettek az idősebbek.

Pont 19 voltam, amikor bepróbálkozott nálam egy 16 éves kissrác. A barátnőim nyaggattak, hogy dehát mennyire odavan értem, a kor nem számít, satöbbi satöbbi blablabla, szóval hallgattam rájuk és megpróbálkoztam, milyen lehetne vele. Két hétig tartott, de életem legrosszabb két hete volt, a lehető legrosszabb döntés, amit hoztam. Szóval, a fiatalabb nem nyerő, főleg nem abban a korban, az a 3 év egyébként nem lenne sok, de tizenévesen még hatalmas különbségeket hozott magával.

Volt egy 19 évessel is kapcsolatom, szintén még 18-19 éves koromban. Hát... Az sem tartott sokáig. Ő meg éppen egy nagy szakítás után volt, csak az exéről tudott beszélni meg a pályaválasztási aggályairól. Akkoriban volt ugye az érettségi, egyetem/főiskola, szakma, menjek-ne menjek, mire menjek, mit akarok az élettől, satöbbi dilemmák. Tekintve, hogy bennem is pont ezek a bizonytalanságok voltak, semmit nem segített rajtam, hogy ketten együtt dilemmáztunk :D Jó volt, amikor összejöttem egy 21 évessel, aki ezen már túl volt, ő meg tudott nyugtatni, véleményekkel, tapasztalatokkal tudott ellátni, és mellette esténként tényleg megnyugodhattam, mert neki már nem erről szólt az élete, és így az egész napos stresszelés után nem a saját gondolataimat hallottam vissza, hanem foglalkozhattunk tényleg mással, kikapcsolódhattunk. Szerintem ez nagyon jó volt.

21 évesen jöttem össze a vőlegényemmel, aki akkor volt 28. Először azt hittem, hogy 25 lehet, annyit tudtam róla, hogy az egyik barátomnak a barátja, együtt jártak egyetemre, de hogy egzisztenica meg hasonlók, arról fogalmam sem volt. Egyből lenyűgözött, ahogy beszélt, amiről beszélt, láthatóan érdekeltem, sok közös témánk volt, sok közös gondolatunk volt, és ez nekem nagyon sokat jelentett. Nem tudatosan választottam őt, hogy hah, nekem kell egy 7 évvel idősebb felnőtt férfi, mert annak egzisztencia vagy bármi, ez simán csak így alakult. Mondjuk, utólag még jó is, én már nagyon férjhez mennék és szülnék gyereket, így 23 évesen, és egyrészt egy 30 éves emberrel hamarabb jön az esküvő, mint egy korombelivel (előtte velem egyidős fiúval jártam másfél évig, ő még hallani sem akart esküvőről, összeköltözésről, bármi hasonlóról, mert ő még "fiatal" az ilyenekhez), másrészt meg van benne annyi felnőtt felelősségtudat, hogy pl a gyerekről simán lebeszélt egyelőre, hiszen még az esküvő, saját ház nincs meg, anélkül meg albérletbe szülni csak a jelenlegi babaőrületemben akarhatok én is. Szóval, jó, hogy egy igazán felnőtt ember mellett lehetek, mert én magam még nem igazán érzem magam annak, a korombelieket főleg nem, és ez 19 évesen pláne nem volt másképp.

Na, röviden és velősen: általában csak így alakul, nem tudatos döntés, egyszerűen csak idősebbekkel találja meg a közös hangot. 19 évesen azért egzisztencia meg autó annyira nem hiszem, hogy számítana.

Valóban ez nem tudatos, egyszerűen így alakul. Én sokkal jobban kijövök az idősebbekkel, rögtön megtaláljuk a közös hangot.

Volt már tőlem fiatalabb barátom is, több is, és velem egyidős is, de ott és akkor megfogadtam, hogy soha többet! Annyira nem mozogtunk egy szinten, hogy az hihetetlen. Semmiről nem lehetett normálisan és komolyan elbeszelgetni, gyerekesek voltak, teljesen más dolgokat tartottunk fontosnak stb. Kínszenvedés volt. A fiúk később érnek, mint a lanyok, másképp gondolkozik egy 20 éves lány, mint egy 20 éves fiú. Ezt nem rosszbol mondom, de tényleg így van, számtalanszor tapasztaltam már, na persze kivételek is vannak, szó se róla.

A lényeg, hogy én már nem a korosztályomból "keresgélek", mert elég mission impossiblenek tűnik. Egyetemen is körbe vagyok véve ugyebár a korombeliekkel és másról sem lehet hallani, csak így berúgni meg úgy buli és szexszexszex. Ez a lényeg, hogy minél több nő alá feküdjenek. Engem meg az ilyen viselkedés taszít.

Ja és nem, nem azért kedvelem jobban az időseket, mert biztos több pénzük van és eltartanak, mert letojom, engem nem kell eltartson senki, megoldom magamnak. A másik, ami említve lett, hogy a nőket már a párválasztás során is a gyereknemzés hajtja, hogy olyan párt kell találni, aki tudja biztosítani a majdan megszülető gyerek megélhetését.. Hát szerintem ez sem feltétlen igaz, rám legalábbis tuti nem, ez a legeslegutolsó szempont számomra, sőt mondhatjuk úgyis, hogy egyáltalán nem szempont, gyereket amúgy se akarok, tehát sejthető mennyire izgat emiatt az egzisztenciája. Kb semennyire.