Szingli 30-as,40-es férfiak és nők! Mi lesz veletek így?

Én teszek az egész kapcsolatosaira magasról. Bőven tudok mit csinálni. És nem nem vagyok se ronda se kövér....

Direkt vok így mer nekem jó.

Javasolnám keres magadnak v mi hobbit.

31 F

A kevésbé szép nők nem érzik annyira ezt a problémát, őket néha azért elkapják a férfiak, néha még válogathatnak is.

Mi lesz belőle: magány, depresszió, meggondolatlan kényszerkapcsolat (bár ez még a jobbik eset) + válás.

Mi lenne velük? Semmi. Aki egyedül akar maradni az egyedül marad, aki párt akar az tesz érte, és talál magának. Ennyi.

Az én nővérem 34 éves, sose volt pasija, nem járt senkivel, nem randizott, nem leszbikus. Soha nem mutatott hajlandóságot a párkeresésre, nem érdekli. Neki jó így. Ha akarna, akkor változtatna. Nagyon szép lány, magas, vékony, minden ujjára akadhatna pasi. Hogy miért döntött így, azt nem kérdeztem, nem tartozik rám. Ez az ő magánügye, ahogy az összes embernek magánügye a magánélete.

Én ezzel szemben 30 éves vagyok, 6 éve együtt a férjemmel, mert én társra vágytam. Nem volt könnyű, sok csalódás és visszautasítás ért, de akartam, próbálkoztam, tettem érte és lett is. Pedig külsőleg sokkal rosszabbul állok mint a testvérem. (Csúnya arc, túlsúly, meddőség). Valljuk be, nem sok esélyem volt ilyen paraméterekkel. Mégis találtam párt. A súlyom ellen például küzdök is, lassan de biztosan.

Mindenki a saját életéért felelős. Ha valaki párt akar az is döntés kérdése, ahogy az egyedül leélt élet is döntés kérdése.

És bocs, de az alacsonyságod csak kifogás. Sok haverom, ismerősöm van, akik férfiak és alacsonyak is. 160-165 centisek is. Van párjuk több éve.

"Szingli 30-as,40-es férfiak és nők! Mi lesz veletek így?"

Ami eddig is. Élem az életemet, alkotok, nekem ez az igaz szerelmem.

"Ezt a jelenséget két csoportra osztanám"

Én vagyok a harmadik (bár részben az elsőbe is beleillek), sohasem akartam párt, nem mozgat a szexualitás sem. Barátkozási szándékkal ismerek meg embereket – azaz ismernek meg ők, mert én jól érzem magam nélkülük is – persze velük is, csak hosszú távon olyan nekem a társaság, mint egy kirándulás: elfáradok benne. Nekem fontos az egyedüllét, ez tölt fel. Ezért nem kötöm össze az életemet egy másik emberrel.

"Én is,ha pl.180cm lennék és nem 165,akkor buliznék,csajoznék...kirúgnák a hámból!"

Akkor miért nem teszed? Értem én, hogy csalódás, de például valaki írta, a hobbikeresést, azon keresztül is lehet ismerkedni, valószínűleg először nem párkeresési szándékkal, de ki tudja, még az is lehet belőle. Persze nem én vagyok a megmondhatója, de azt hiszem, ez a "sokat kapkod, keveset fog" fordított esete: akkor talál rád a szerelem, amikor nem keresed (rám is így talált, csak nálam maga a hobbi lett az). És akkor már nem a külsőség a szempont, hanem a közös érdeklődés. Aki elfogad olyannak, amilyen vagy, az a te embered (nem csak szerelem, barátság tekintetében is). Lehet, hogy ő még nálad is alacsonyabb. Jó, értem a bánatodat, nem akarom elbagatellizálni; "a kisugárzás a pozitív természet a lényeg"-el kapcsolatban teljesen igazad van, gombnyomásra nem lehet boldognak lenni, az csak egy hamis álarc. Ellenben segíthet, hogy más valódi forrását is megtalálod a boldogságnak, például a hobbi, de lehet utazás, ismerkedés az irodalommal, filmművészettel vagy mással.

Én programozó, hivatásos webkockaként megpróbálom a boldogságomat úgy kezelni, hogy a feltételei közé AND kulcsszó helyett OR-t teszek. Vagyis nem azt nézem, hogy minden klappol-e, hanem ha legalább egy klappol, akkor arra igyekszem fókuszálni. Nem mindig sikerül, mert hülyе vagyok és nem uralkodom magamon, meg hát az is előfordulhat, hogy valóban egy sem klappol: launch_happiness() függvényhívás visszatérő értéke FALSE, akkor pedig nincs mit tenni: ѕzаrul érzem magam, egyetlen vigaszom a tudat, hogy az is el fog múlni.

26-os

Mi a szar volt ebben a jó?

Az egyetlen kocka csaj az egész oldalról és olyan magasan is van tőle az orra, hogy a plafont karcolja vele.

Érdekes, nekem is informatikus az egyik végzettségem, mégsem érzem magam felsőbbrendűnek vagy a nemem hősének. Biztos valamit szarul csinálok...

Amúgy ha egy szinglitől megkérdezed, hogy ő melyik fajta: az önkéntes, erős, tudatos, képzett szingli vagy(OR, hehe) a sodródó, így alakult, másoknak nem kellő, nem valami dekoratív, kényszer-szingli, akkor mit tippelsz, mennyire lesz őszinte a válasza?

Nézz utána ennek: szükségből erényt.

A kocka csaj nem csaj, és nem tudom, miért jön le olyasmi, hogy felsőbbrendűnek érzem magam meg a nemem hősének – főleg úgy, hogy nem is élek nemi életet; ez aztán a hős... Igen, megpróbálok pozitívan állni a dolgokhoz, de ez nem az én privilégiumom a létforgatagban.

Mindenesetre remélem, sikerült egy kis lelket önteni a kérdezőbe, ennyi volt a célom.

"A hobby önmagában nem pótolja a társas kapcsolatot csak lefoglal egy ideig."

A társas kapcsolat is csak lefoglal egy ideig. A "nem pótolja" abban áll, hogy te miként éled meg. A hobbi [nálad] nem fő cél, hanem egy lehetséges eszköz, hogy megismerhess olyan embereket, akikkel közös az érdeklődésed. Lehet, lesz köztük olyan lány, akivel kölcsönös lesz a vonzalom. Lényegében nem közvetlenül társkeresési szándékkal ismerkedsz, így kvázi megkerülöd, hogy a külsőség legyen az elsődleges szempont. Persze nem arról van szó, hogy valami mondvacsinált érdeklődési kör álarca mögé bújsz, hanem ami tényleg érdekel. Ami akár kudarc esetén is átmenetileg vigaszt nyújt.

"Napjainkban eléggé elszaporodtak az ún.Single pasik és nők!"

Dehogy szaporodnak, hiszen éppen nincs kivel! :D