Miért gondolják a pasik, hogy a nőknek nincsenek társkeresési problémái?

Mert nincsenek a nőknek ilyen problémái,már ha adnak is magukra,tehát ápoltak magukra nézve. Ilyen esetben tonnaszámra válogathatnak a férfiak között.

24/F

Szerintem szexet sem könnyű találni, legalábbis olyannal, akit kicsit is kívánnék.

De én válogatok is, ezt sosem tagadtam. Én nem hányom el magam saját magamtól, szoktam menni fogorvoshoz, ergo nincsenek rohadó fogak a számban, csinos alkatom van, használok izzadsággátlót, szőrtelenítek, vannak hobbijaim, tehát értelemszerűen nem olyan férfira vágyom, aki ezek szöges ellentéte.

Ha leengedném a lécet a saját szintem alá, akkor lehet, hogy nem lennék egyedül, de ilyen áron meg kösz, inkább nem kérek. :)

Mondjuk én ha találok valakit, azt megszerzem magam, úgyhogy kérdező, én neked is ezt javaslom, így elkerülhetők a pszichopaták. Pasikat könnyebb ám fölszedni, mint fordítva, ne add fel. :)

Nem sok ember tudna erre normális választ adni. Köztük én se. Mindenki a kis fejecskéjében azt hiszi hogy elvárásoknak kell(ene) megfelelni a másik nemmel szemben, valamilyen szinten sajnos igaz is, de nem annyira mint sokan hisszük. Saját példámat tudom csak felhozni. Én például sosem tudom mikor kell nyomulni és mikor vagyok már sok. Utólag mondták már, hogy miért nem kerestem többet az illetőt, de azt is hogy nem látom hogy zavarok?! Szerintem szinte mindenki küzd valami hülyeséggel amit annyira felfúj magában, hogy az gátolja az új emberek felé a zökkenőmentes megnyílást. Persze tudom hogy nem minden ember jön ki egy csapásra egymással, ezért is kell próbálkozni hogy olyan embert találj akivel jól kijössz, aztán azt már lehet csiszolni hetek hónapok alatt. Most ha egy pár embernek nem jössz be, hát istenem, próbálkozz tovább. Letörhet a dolog, le is tör, persze, hisz egy rongynak érzed magad utána és csak napok vagy hetek után heveri ki az ember a fejéből a visszautasítást is, legalábbis aki kicsit érzékenyebb. De szerintem mindenki ingadozik kicsit az évek alatt. Egyszer boldog egyszer nem. Kicsit magányosak vagyunk kicsit túl vagyunk szeretve. De tény, hogy csak az egyik végletből a túl sok is sok.

Én elhiszem hogy ismersz sok olyan lányt, akiknek még nem volt párkapcsolata. Akik csak az utcán sétálnak, tanulnak, moziznak és ilyen kis apróságok( nem élnek diszkós társasági életet etc..) azoknak egyértelműen nehezebb. Rákényszerül a legtöbbje az online társkeresésre, ott pedig gyűlnek a rossz tapasztalatok talán 1-1 sikerélménnyel fűszerezve. De ha meg nem társ-keresőznek, akkor várhatnának éveket is, hisz manapság már nagyon kevesen szólítanak le bárkit is. Egyetlen embert sem ismerek aki leszólítgatna bárkit is. Én sem. Egyszerűen tolakodásnak érzem. Nem is értem hogy bírják azok a nők, akik vágynának rá de semmit sem kapnak ebből a varázsból. Nekik biztos rossz. Ez van.

De nem is értem mit lehetne erre írni. Hogy ne magadban lásd a hibát? Valamilyen szinten biztos van egy kicsi benned is, ha más nem, akkor az, hogy nehezebben nyílsz meg lehet egyes emberek előtt, vagy nem voltál színpatikus, ami nem baj, hisz már ahogy írtam, nem passzolhat mindenki mindenkihez. Ezeket el kell engedni és keresgélni tovább.

Az saját tapasztalat, hogy a személyiséget is lehet tudatosan formálni. Én egy visszahúzódó, introvertált lány vagyok, aki nem tudott nagyon kapcsolatot teremteni. Mégis erőt vettem magamon és ismerkedni kezdtem, barátokat gyűjteni. És mára a beszélőkém is nagyon jó lett. Nem mondom, hogy nincs hajlamom az elvonulásra, de ha kell akkor tudom nyomni a stand up-ot.

Amikor ideges vagyok, akkor eszméletlenül nagy vágyam van, hogy bármit a pofámba tömjek, de az a legjobb ha édesség. De a körömrágás sem áll távol tőlem. És már mégis szép körmeim vannak, és a rágási vágyam is uralom.

Ha tudod, hogy valami rossz, akkor nem szabad hagyni magad. Ki kell lépni a korlátainkból, mert azt te tetted oda magadnak!

Ha valami nem működik benned akkor működőképessé kell tenni! Neked kell megtalálnod ennek a módját, mert csak te ismerheted magad! De erről szól az élet, hogy feszegetjük a saját hantárainkat. Aki csak elül mint az iszap és vonogatja a vállát az soha semerre nem fog haladni, jó esetben is csak úszik az árral! De aki mer új utakat keresni, járni, és élni, azok lesznek a kiemelkedő és boldog emberek!

Szexpartnert könnyebben találnak, ez meg legalább már valami.

Annyira unalmas mégse lehetsz, a nap 24 órából áll, mi a frászt csinálsz? Alszol belőle 12-t?

"semmi, már több, mint 2 éve." - sok pasinak meg 20+ év alatt nem jön össze semmi

"szokott néha olyan lenni, akinek tetszem", "járni akart velem" - na ilyen nálam például nincs.

Ha egy nő ápolt és nincs rajta olyan sok súlyfelesleg (olyan 10kg+), akkor vannak udvarlói. Ok, rendben, nem kell minden jött-menttel összejönni. DE! A pozitív visszajelzések elég sokat számítanak, a pasiknál viszont ezek nincsenek meg, hanem állandóan csak elutasítás, újra és újra. Rosszabb esetben kinevetés, megalázás.

Egy nőnek sokkal könnyebb bekerülni egy társaságba, szívesen beszélgetnek vele, elhívják őket baráti rendezvényekre, ahol megint csak új embereket ismerhet meg. Pasikat nem hívják el sehova, ha csak átlagos kinézetűek.

Összességében szerintem ezért könnyebb a nőknek az ismerkedési szakasz, a párkapcsolati rész megint más téma.

Könnyebb sajnáltatni magukat, egyszerűbb így nekik, mint beismerni, hogy a nőknek is ugyanúgy nehéz... Ráadásul nagyon megy a kettős mérce is. Mert ugye ha egy nő próbálkozik, és nem áll le egy akárkivel akkor biztos válogat és ribi. Míg ha egy férfi válogat, és emellett sok nővel lefekszik azzal persze "semmi baj" nincs . Sokan gondolkodnak így sajnos, ami elég undorító.

Mellesleg nem értem miért lenne az baj, ha egy nő olyan párt szeretne akihez vonzódni tud. A vonzalom pedig a közhiedelemmel ellentétben nem merül ki a gazdag, saját autós-lakásos, izmos "szépfiúknál".