Nőnél elfogadott férfinél nem, ha 30 évesen még a szüleivel él?

Azért az sem mindegy, hogy ha meghal egy nagymama, valaki már az örökségből tud venni magának egy lakást Pesten...

Ez nem mindenkinek adatik meg. Vagy hogy a szülei beszállnak...

Miert kell lepontozni ha szerintem erettsegi utan ideje elkoltozni otthonrol, mi olyan felhaborito ebben?

Nem mindenki pialassal meg jatekkal tolti a kozepiskolat. A bsc-t pedig normal esetben 21-22 evesen szerzi meg az ember nem 23.

Aki meg az egyetemet elvegzi es dolgozik mellette az is 21-22 evesen el tud koltozni es onallo eletet elni. Persze ra lehet fogni a szulokre meg a gazdasagi helyzetre de az igazsag az hogy a legtobben nem tesznek semmit hogy jol eljen, csak sajnalja magat es masokat hibaztat.

#13 aki meg nem végez egyetemet és bsc-t az dögöljön meg. mert 1 szakmával se fog alkalmazottként 400e et keresni.

Tipikus beképzelt diplomás hozzáállást láthatunk a részedről.

"Tipikus beképzelt diplomás hozzáállást láthatunk a részedről."

Nincs diplomam, se szakmam. Erettsegi utana abbahagytam az iskolat megis 400 felett keresek, normalis munkaval.

14-es

Bocsi, nekem két diplomám van és örülök, ha megkapom a garantált bárminimumot.

Azért szereztem diplomát, mert amit a hivatásomnak érzek, annak a gyakorlása diploma megszerzéséhez van kötve.

Szerintem egy szakmával ma többre mész... (kivétel ez alól a műszaki diplomák)

17es

Max álmaidban, így akarod látni a világot, és így látod. Hány olyan nőt ismersz, aki 30 évesen szűz, munkanélküli és a szüleinél lakik? És nekik milyen a megítélésük?

Mert ha egy ilyet se ismersz, akkor szélmalmok ellen hadakozol... gyk-s véleményekre én meg a helyedben nem nagyon támaszkodnék...

# 13 Időpont ma 09:00 - Én szívesen külön költöztem volna a szüleimtől érettségi után, de Budapesten nőttem fel és Budapestre mentem főiskolára is, kollégiumba nem költözhettem, mert azt a nem budapesti diákok számára tartották fenn akkoriban (hogy most mi a helyzet, azt nem tudom), albérletet diákmunkából nem tudtam volna fenntartani, az akkori ismerőseim vagy kollégiumban (nem budapestiként) vagy szülőkkel éltek, nem örököltem, a szüleim nekem nem tettek félre lakásravalót. Szóval én magamnak kezdtem félretenni. Nem jártam bulizni, nem vásároltam mázsaszámra a ruhákat, minden pénzemet félretettem, amit nem költöttem el, nem vagyok költekező típus. Nos, a budapesti lakásárak kicsit magasabbak voltak már akkor is, mint mondjuk nagyszüleim szabolcsi falujában. Szóval pár év alatt nem tudtam összeszedni egy lakásravalót. Elindítottam egy lakáskasszát, mikor már úgy nézett ki, hogy rendszeresen lesz munkám, és tudok miből félretenni erre eleget, emellett gyűjtöttem lekötött betét formájában is. Viszont időnként leépítések miatt munkanélküli is voltam, és dolgoztam minimálbérért is. 30 éves koromra lett annyim, hogy majdnem 3 millió hitellel kipótolva tudtam Budapesten venni egy másfél szobás, normális állapotú lakást normális környéken, a munka miatt nekem Budapest fix szempont volt, és autó meg jogosítvány hiányában az agglomeráció nem jöhetett szóba.

No, hát gratulálok, ha valaki huszonpárévesen ugyanezt eléri, de próbálja az én életemet utánam csinálni...