A sok csalódás milyen hatással lehet a nők igényeire elvárásaira?

Az igényekre, elvárásokra semmilyen behatással sincs.

Ellenben az önértékelésükre, kedélyükre erőteljes negatív hatással van, akárki akármit is állít.

26/F

Épp az egyik kérdésben azt taglalják, hogy nehéz a 30+-os nőket megközelíteni, mert bezárkóznak.

Szerintem ebben a mai Carpe Diem világban a sok tapasztalton túl ott a sok csalódás és sérülés is. Ezért az ember jobban elzárkózik, és kevésbbé nyit már a világ felé. Nehezebben megközelíthető, mert nem hiszi már el, hogy van férfi aki őszintén érdeklődik iránta, és nem csak szeretőnek akarja a feleség mellé vagy egyéjszakára.

a börtönkísérlet nem bizonyított semmit, főleg a személyiség változásait nem bizonyította. az inkább akkor már a szerepvállalásokról mondott el érdekes dolgokat, de minthogy nem lehet megismételni, így nem tudjuk a kérdést tovább elemezni. és egy kísérlet nem kísérlet, főleg nem 20 fővel. egyébként még ha tartósak lettek volna a viselkedésbeli változások, akkor igen, akkor valóban befolyásolta volna a személyiséget, de minthogy 4 nap után abbahagyták az egészet és végül semmi maradandó kár nem keletkezett, a diákok két hét után vígan élték addigi életüket, minden további nélkül, így főleg nem mondható, hogy a környezeti hatások tartósan befolyásolnák, hovatovább megváltoztatnák a személyiségünket. legalábbis, ebből a kísérletből ez semmiképpen sem állapítható meg.

egyébként láthatod gyakorin is, hogy a legtöbbeknél milyen hatással van a sok csalódás az emberekre- magukba fordulnak, keserűek lesznek, bűnbakokat keresnek, egyesek elgondolkodnak és megpróbálnak változtatni, de sokan inkább önsajnálatba és depresszióba süllyednek.

A környezeti hatások, már gyerekkorunk óta befolyásolnak minket. Mint a neveltetés. Egy rossz neveltetéssel, ne is csodálkozzon senki, ha a személyisége torzul, azaz nem nyitott és visszahúzódó, makacs, félénk, egoista, nagyszájó, rosszindulatú, sértődékeny és egyebek. Ezeket lehetne sorolni. Mellette ott van az hogy a gyerekek, hogy álltak hozzánk. Ezek a környezeti és társadalmi hatások formálják a személyiségünket, születésünk óta. Persze egy csalódás is rettenetes hatást válthat ki, de ha nem visszahúzódónak, félénknek lettünk nevelve, akkor nem a lelki gödrünkbe ücsörgünk, hanem kimászunk belőle.

Az életben vannak akadályok, nehézségek. Ezeken át kell vergődni, nem megállni előtte.

A női nemről általánosságban nem beszélhetek, de nekem konkrétan magasabbak lettek az igényeim.

A legtöbb csalódást az okozta, hogy nem számomra megfelelő férfiakkal jöttem össze. Emberileg semmi problémám nincs velük, de például én nem tűröm a dohányzást, és ebből sokszor engedtem, ami vitát szült. Sok ilyen aprónak tűnő dolog volt, ami nálam komoly problémává fajult. Aztán megfogadtam, hogy mostantól kritikusabb leszek. Sokakat elküldtem és minden alkalommal megindokoltam, miért nem illenénk össze.

A szerencsém, hogy nem kellett sokáig várnom ezek után, hogy olyan társra akadjak, akivel ilyen problémáim nincsenek. Persze, ő sem tökéletes ahogy én sem, ellenben minden hibát el tudunk fogadni a másikban, vagy meg tudjuk beszélni, ha valami nem tetszik, és azonnal érezhető a változás. Például: nem úgy szólunk néha a másikhoz, ahogy azt kéne, rögtön szóvá tesszük, veszekedés helyett végiggondoljuk, bocsánatot kérünk azonnal, és figyelünk.

Csatlakozom az #5-ös válaszadóhoz, nekem is nőttek az elvárásaim a csalódások által. Megtanultam ugyanis, hogy milyen tulajdonságokat kerüljek el, és már csírájában zárjam le az ismerkedést, ha ezeket tapasztalom.

Megtanultam, hogy egy rossz kapcsolatnál jobb az egyedüllét (ami nem azonos a magánnyal).

Úgyhogy én a válásom után NAGYON magasra tettem a lécet, minden téren. Nem mentem bele olyan kapcsolatba, amit csak minimálisan is kompromisszumnak éreztem. Utólag azt mondom, nagyon jól tettem, mert fél év után megtaláltam azt a férfit, aki minden szempontból tökéletesen megfelel az igényeimnek és akivel tényleg jól érzem magam a kapcsolatban, hosszú távon is.

Most már tudom, hogy a korábbi csalódásaimat az okozta, hogy túl alacsonyak voltak az elvárásaim.

Nőttek az elvárásaim, illetve okosabban választok párt. Nem elég az, aki nyilvánvalóan majd' megőrül értem, vonzódik hozzám, és megnyerő, meg még kedves is. Ilyen egy csomó van. Ki kell szűrni közülük azt, aki tisztel is, aki becsben tart, ki az, aki komolyan is vesz stb.

Szóval minden egyes balul sikerült randi, vagy kevésbé sikeres kapcsolat, minden találkozás egy idiótább pasival segített abban, hogy rájöjjek, mi nem kell, mit (és kit) hogyan kell kezelni, mibe nem szabad energiát fektetnem, illetve minden egyes találkozás, vagy kapcsolat egy tényleg nagyszerű férfival megerősítette bennem, hogy igenis van jobb, mindig van jobb, és abszolút nem kell beérnem kevesebbel, mert hiába támasztok nagy elvárásokat, a férfiak változatosak, és sok közülük valóban nagyszerű és úgyis lesz párom, ha párt akarok.