Most az komoly, hogy az összes nőnél a manboob az első számú kizáró ok?

Köszönöm mindenkinek!

A helyzet az, hogy ezt a 10 kilót úgy adtam le, hogy kevesebbet ettem, illetve az egyetlen általam igazán kedvelt sportnak, a kerékpározásnak hódoltam.

Igen, a kerékpározásnak. Olvastam (meg logikus is), hogy a fekvőtámaszozás meg a fekvenyomás a leghatékonyabbak, viszont máshol meg pont azt állítják, hogy nincs olyan, hogy lokális zsírégetés, magyarán ha fogy az ember, akkor arányosan fogy, mindenhonnan. Márpedig első körben fogyni akarok, aztán majd ha olyan hangulatom lesz, lehet, hogy elkezdek edzeni. Szerintem annak viszont sok értelme nincs, hogy ugyanekkora mellem legyen, csak izmosan.

A nevetséges amúgy az, hogy a mérleg 10 kilóval kevesebbnek mutat, viszont a méreteim szerintem egyáltalán nem változtak, vagy csak nagyon minimálisan (most a hasamra, combomra, mindenemre gondolok). Úgyhogy most eljutottam odáig, hogy már kb. szärok az egészre, és megint elkezdtem zabálni...

A testépítés világa számomra teljesen idegen, az is marad. Azt nem fogom csinálni, hogy grammra pontosan kiszámítgatom, hogy egy nap mit ehetek, meg napi szinten halálra kínzom magamat mindenféle gyakorlatokkal, pláne akkor, ha kiderül, hogy valóban betegség miatt van ez és csak a pénzemet, erőmet, időmet pocsékolom vele. Na mondjuk azt nem mondom, hogy nem férne rám némi erősítés, bár ha jól belegondolunk, hűtő- vagy szekrénypakoláson kívül sok más alkalommal nem venném hasznát. Mondjuk ha itthon is lehetne csinálni valamit az éhezésen és a mindenféle fehérjelöttyök betolásán kívül, akkor még esetleg benne is lennék, de hamarabb lépnék be egy tízméteres lángok által mardosott radioaktív kígyóverembe, mint konditerembe.

Az orvoshoz menetel nekem is megfordult már különben a fejemben, csak... most azért tegyük a szívünkre a kezünket: mennyire tolerálnánk azt, ha a háziorvosunk elkezdené taperolni a felsőtestünket? Na igen. :D Egyelőre az van, hogy tényleg úgy 67 kilóig megpróbálok lemenni, ha semmi nem történik, akkor a C és D kategóriás jogsik mellett elkezdek spórolni egy műtétre meg egy kis önbizalomra.

Szóval köszi a tippeket, de úgy érzem, egyelőre nem vagyok közelebb a megoldáshoz.

Köszönöm, utolsó, eddig a te válaszod volt a legbiztatóbb és leghasznosabb, bár természetesen a többiek tanácsait is örömmel fogadtam. :)

A bicókáról annyit még, hogy itthon városon belül azzal járok mindenhova, szóval a busz kilőve. Mondjuk városban nem nagyon szeretek menni, inkább települések közt, de eddig vagy nem értem rá, vagy a fénysebesség 5%-ával fújó szembeszél akadályozott meg a külterületi mókázásokban, egyébként meg sokszor jártam rövidebb-hosszabb túrákra. Mondjuk az eddigi rekordom 93 km, ami nem sok, pláne sok megállással, de azért örültem neki, hogy egy ilyen szerkezettel is meg tudtam járni ezt a távot. Hm, kéne egy fékjavítás meg egy első-hátsó felnicsere is. Ez is benne lesz vagy 10k-ban.

Plusz egy, mielőtt elfelejtem: túlzottan sokat rendszerint nem eszek, csak amit eszek, az nem feltétlen a dietetikusok ajánlásával lett összeállítva. :D Pontosabban egy időben odafigyeltem rá sokkal jobban, mint most, de miután jóval több pénzbe került (tekintvén, hogy nem akartam csak almán élni), és eredménye se lett, így egyre kevésbé izgatott a dolog, és most már csak a kalóriabevitel érdekel, a tápanyagok egyáltalán nem.