A férfiak boldogok tudnak lenni társ nélkül is, míg a nők ennyire durván társfüggők lennének?

Rengeteg olyan pasit ismerek az egyetemen, akik full jóképűek és csak csettinteniük kellene és lehetne akár 5 barátnőjük is egyszerre.

(Jó, nem hazudok, ismerek olyanokat is akik akarnának, de annyira csúnyák, hogy nem jön össze nekik nő pedig szeretnének, álszentségnek tartanám, azt mondani, hogy nincs ilyen)

Mégis azt tapasztalom, hogy sokan pasik egyszerűen kényelmi okokból nem is akarnak barátnőt, mert nem akarják feladni a független életüket, vagy egész egyszerűen annyira a saját törvényeik szerint élnek, és annyira nem tudnak alkalmazkodni más emberekhez, hogy nem vállalják be, hogy egy kapcsolatot ápoljanak.

A nőknél meg azt látom, hogy akinek nincs barátja, az megőrül. Egyszerűen depressziós lesz, begolyózik és annyira pasit akar magának, hogy már ilyeneknek is bedől, hogy 30as nős pasikkal kavar, és elhiszi nekik a hazugságaikat, amit mondanak, hogy ő mennyit jelent nekik, holott nyilván csak kalandnak, szexre kellenek, mert milyen jó, hogy csalják az asszonyt (aki otthon van 2 kisgyerekkel) egy egyetemista lánnyal.

Miért ennyire társfüggők a nők?