Szerintetek sem való nekem párkapcsolat, ha olyan vagyok, mint egy ufó?

A személyiségre gondolok, bár ez nyilván kisugárzik, úgyhogy szerintem sokan furcsának találnak külsőre is.

Egyszerűen nem tudok úgy viselkedni, mint a legtöbb ember, mintha nem tudnám, hogyan kell, esküszöm. Természetesen nem vagyok ufó, de tényleg furcsa érzés, mert annyira más gondolataim és érzelmeim vannak. És leginkább a lelki, természetfeletti dolgok érdekelnek, mint ez a világ.

Eddigi életem során összesen 2 ilyen emberrel találkoztam, az egyikük a legjobb barátom már évek óta, és mivel fiú, így a testi kontaktuson kívül olyasmi az egész, mint egy kapcsolat, nagyon közel állunk egymáshoz. Viszont akárkivel ismerkedek, nem igazán nyílok meg senkinek, és nem tudom a valódi önmagamat adni, mert tudom, hogy úgyis bolondnak néznének, pedig nem vagyok az, csak más. Barátokkal dettó ugyanez a helyzet.

Szerintetek ez normális így, hogy nem vágyom senkire? Voltam már szerelmes, de nem akarok az lenni többet, túlságosan kimerítő volt.

20/L