Hogyan küzdhető le az az érzés, hogy nincs miért élnem?

Hát, én is így éreztem egy darabig, kérdezô. És sok jónak tûnô választ kaptál, jószívû, segítôkész emberektôl. De nem használnak. Kipróbáltam mindet. Nem segítettek a túrázások, a haverokkal való iszogatások, kiriccanások sem, sôt csak rosszabb lett, mert ezek a dolgok méginkább értelmüket vesztették, mivel régen én is élveztem ezeket. Kapcsolatom azóta sincs.

Sokáig reménykedtem, de csak lefele vezetett az út. Most pszichológushoz járok, az valamennyira tompítja a sok szart az életemben, de csak átmeneti megoldás. De ô is tovább akar küldeni pszichiáterhez, meg gyógyszeres kezelést javasol, de azt nem vállalom. Ilyen ez a depi. Mondjuk velem elég sok szar dolog történt elég rövid idôn nelül, ezért is lehetek ilyen elbäszott ( :)))) ), lehet, hogy neked csak éppen rosszul jött ki pár dolog, és átmeneti. Persze nem akarom lebecsülni a gondjaidat, mert tudom milyen rossz érzés, de remélem rendbejössz!

Egy tanács: ne add tudtára gondjaid szeretteiden kívül senkinek, mert az emberek nem fognak segíteni, csak beléd rúgnak. Tapasztalat. Mindenkit a saját szaros kis gondja érdekel, és segítséget, megértést vár, de ha másnak van baja azt leszarja + belöki a tipikus "jaj, a fäszér' sajnáltatod magad?" szövegét.

Sok sikert Neked