Szerintetek mi a megoldás? (Kicsit hosszú! )

28 éves férfi vagyok. Van munkám, egyedül élek albérletben, van egy kis régi autóm. Sokan érdekes személyiségnem tartanak (pozitív értelemben), mert a szakmámhoz képest (informatika) jártam művészeti iskolába esti iskolaként, és a szakmám mellett szeretek festeni és rajzolni, ami valljuk be eléggé távol áll egymástól.

Mindig is család centrikusnak tartottam magam, mert abban nőttem fel. Nálunk mindennél előrébb való volt a család, néha még a munkánál is. Ami azt illeti nem egy lánynál próbálkoztam már kapcsolat céljából. (Nem futókalandra és egy éjszakás dologra kell gondolni, abból eddig sem kértem, és ezután sem fogok, mert szerintem azon felül, hogy szánalmas még botrányosan erkölcstelen is.)

Ezen felül írhatnék még ide más dolgokat is magamról, de ezek alapján úgyse ismerne meg senki igazán, ahogyan senkit nem is lehet pár sorból.

Ami a lényeg, hogy sok korban hozzám illő (21-25 éves) nőtől szemtől-szembe megkaptam már, hogy bár szimpatikus vagyok, de nem vagyok hozzájuk elég idős. Ha olyan 40-45 éves lennék, az már vállalható lenne. Legutóbb egy kis aranyos, visszafogott (nemhogy finoman volt smink, de nem is igazán láttam rajta), 19 éves lány mondta nekem azt, hogy egy magamfajta fiatal fiúval nem tud mit kezdeni. Ő egy legalább 45-50 éves férfi mellett érezné biztonságban a jövőjét.

A másik, ami kicsit feltűnt, hogy egyre több olyan 19-24 éves (van persze időseb is) nővel találkozom személyesen is és társkeresőn is, akik egyedülálló anyukák. A jelszó mindig ugyanaz: "normális, rendes, család centrikus férfit keresek, aki elfogad a gyerekemmel együtt". Ne haragudjatok meg rám, de ez miért nem volt opció, amikor összefeküdt a gyermeke biológiai apjával? Akkor miért volt jó az a "szánalmas féreg" (és még finom voltam), aki beijedt egy gyerektől, és otthagyta a nőt? (Megcsinálni nem nagy kunszt egy gyereket. Felnevelni... az már valami! De ez csak az én véleményem.) És lehet nagyon önző vagyok, de én nem más gyerekét akarom nevelni, hanem a sajátomat.

Tényleg az lenne a megoldás, hogy vagy választok magamnak egy olyan nőt, akinek már van egy vagy két gyereke, és kompromisszummal ugyan, de akkor lenne egy olyan párom, akinek jelent még valamit a család centrikus férfi.

Vagy a másik, hogy várok 35-40 éves koromig, és akkor kezdek el ismerkedni 17-19 éves lányokkal?