Miert történnek igy a dolgok?

Sziasztok. Elojaroban annyit, telefonról irok igy nezzetek el nekem az ekezetlensegeket.

Annyit magam alatt tudok lenni sokszor , ezt az egesz tarskeresest (marmint hogy leszolitsam a lányokat) eroltetetnek érzem már magamban.

Kezdetben bele vetettem magam, de nem mondanám kirobbano sikernek. Nagyon zárkózott vagyok ugyan akkor meg tudok nyílni es lehet velem mindenről beszélgetni. Sajnos azonban van egy gátam , ami tudom hogy regrol fakadhat es tévesen latom emiatt magam. Szórakozni nem igazan jarok el, sem barátaim hozza, igy lázba sem hoz. Munkaba jarasom alatt pl vonaton próbálok ismerkedni. Annyira lelomboz sok no. Egy kerdest nem tennének fel, semmi érdeklődést nem mutatnak. (valoszinu nem az esetuk vagyok).

De mikor szemtanúja voltam a következőnek, rendesen konny csordult ki a szememből a fájdalomtól amit belul ereztem (magany egyedul let, es miert nem kapok ilyet) mint amit most elmeselek:

A srac (3x eves) felszalt egy állomáson, látszott rajta sose utazik vonaton csak latogatoba jott haza (húsvét volt).

Leült egy lany mellé aki epp tanult. Majd leszolitotta, meddig utazik semmi extra, bájvigyorgott ott neki. Es megis, a lany szinten érdeklődő volt. Érdeklődött, egyetemista volt, egy szep barna egyetemista lányt kepzeljetek el.

A vegallomason a srac kérdezte a lánytól mivel utazik tovabb. Mire a lany válaszolta hogy IC. -vel. Kérdezte a fiú tole hova szol a jegye. Mire a lany megmondta, erre a fiú pedig: "na akkor messze fogunk ülni egymástól". Es erre ez a lany mit mondott?: "én szivesen oda ülök melled ha lesz szabad hely"...ertitek??

Meg a lany kínálta fel hogy oda ul a sráchoz. :( miert van az h én teljesen mar elveszettnek érzem e téren magam. Mintha senkinek nem kellenék. Mint akit nem lehet kedvelni, aki kilóg a társadalomból, nem az a fajta akit szeretnek az emberek. Aki valoszinu sajat magat sem szereti mar sokszor.

Latjatok milyen erdekes, szamomra ez az apróság (ez a történet) mennyire faj, mas meg nem érti mit kell ezen ki akadni. Hm :)

Olyan normálisan állok a lányokhoz, kedves vagyok, nem tartom magam egy senkihazinak. Tanultam, ki tudom magam fejezni. Sok mindennel foglalkozom , mas teruleten talpra esettnek gondolom magam. Nem gondolom h csunnyabb lennek masnal, de nem megy :(( nem erzem h kapnék pozitiv visszajelzéseket, érdeklődést. Igazi kölcsönös beszélgetést, odafigyelést.

Kuloncnek érzem magam.