Mit gondoltok erről? Kétszer történnek meg a dolgok? Életem eddigi legnagyobb szerelme.

Sok éve volt egy hatalmas szerelmem. Plátoi volt évekig, gimnazista koromban, de viszontzott, mármint a másik fél résézről is plátoi. Évekig kerülgettük egymást, nagyon kedves helyzetek adodtak belőle. Pl. nekem adta szünetben a dogáját,hátul a suliudvaron a nevünket irta fel a falra..stb. Az érdeklődési körünk stilusunk nagyon egyezett. Ugyanolyan ruhákban jártunk egymástol függetlenül is,meg egymásra is hatottunk vele messziről. egyedi, saját készitésű vagy pl. feliratos polokban, szoval olyanokban, amiket máson nem látsz. Igy kezdődött. Életem legszebb élménye volt. Megismerve sem csalodtam benne, csak még különlegesebb embernek tartottam. Sajnos később költözés és egyéb élet adta körülmények miatt szétváltak utjaink, de mindig befejezetlen maradt az egész. Nekem 5 évembe telt kiheverni, amikor néha találkoztunk abban az 5 évben, akkor is történtek kedves dolgok.Azt is egyértelműen tudom a barátaitol, hogy én is erősen foglalkoztattam még 4-5 évig. Közben egyikünknek sem volt kapcsolata. Nekem egy fellángolásom, neki meg egy időben kavarások és egy pár honapos kapcsolat. Végül az döfte a szivembe a tőrt, amikor 5 év mulva megtudtam, hogy lett egy barátnője. De egy év mulva nekem is lett egy rendes, "nagy" szerelmem. Eltelt azota sok év, azt gondoltam, már elfelejtettem, ő is engem, évekig nem jutott eszembe-illetve néha megnéztem a neten, mi van vele, de nem fűztem hozzá érzéseket. Közben nekem is volt 1-2 másik ember az életemben. Aztán 3 évvel ezelőtt lett egy másik komoly kapcsolata, és hirtelen megházasodott, azonnal jött egy gyerek is. Én ezeket tudtam, de csak néha jutott eszembe, 10 éve nem láttam már élőben, és azt hittem, már lezártam magamban. Aztán 6-8 honappal ezelőtt minden feltört bennem ujra. Azota nem csak néha -néha nézek rá , hogy mi van vele, hanem ismerősök által is és a net által is amit csak lehet, meg szerettem volna tudni rola, a napjaimat egy jelentős részben kitölti és azok alapján, amiket tudok rola, most is bele tudnék szeretni halálosan.

Azt is hozzá kell tennem, hogy az eddigi szerelmeim közül toronymagasan ő a legnagyobb, nem azért mert az első volt, hanem mert a legérdekesebb, legkülönlegesebb ember is mind közül. Nem találkoztam azota hozzá foghatoval. (Művészi pályára ment, én is arra mentem, csak másfelé, ez is egy szoros kötelék, nagyon tetszenek a munkái, amiket azota csinált. Illetve emiatt is sok anyag, interjuk, videok vannak fent rola a neten, amikből kicsit tudhatom azt, hogy mit gondol az élet nagy dolgairol, önmagárol, a világrol..stb. és nagyon szimpatikus minden, amit mond és csinál).

Szoval ő a legérdekesebb ember nekem, akit valaha ismertem..

Amig nem "estem bele" megint, addig is ezt gondoltam egyébként, csak semlegesen álltam a dologhoz, tehát tisztában voltam azzal, hogy ő nagyon különleges és a többiek nem voltak annyira azok, de lezárt fejezetnek éreztem, mintha egy régi különleges barát vagy művésztárs lenne.. viszont azota visszatért az a régi nagy érzés is.. ami talán azért sem csoda, mert az egész történet befejezetlen maradt.

Ezen a ponton kezdett fájni a házassága és a gyermeke születése is.Elkezdett végbemenni a szokásos gyászfolyamat.. Aztán kiváncsi lettem a feleségére is .

Az az igazásg, hogy egy nagyon dekorativ lány, de mindenféle rosszindulat vagy részrehajlás nélkül azt gonodlom, lelkiekben mi jobban össszeilletünk volna, illetve hogy ők nincsenek igazábol ebben egy szinten.. ne értsetek félre, nem a savanyu szőlú érzés mondatja ezt velem, sőt, az első időkben nekem volt komplexusom, hogy biztos nagyon érdekes nő, meg minden. De amennyit tudok rola, azok alapján szerintem annyira nem.. ettől független persze a szerelem, tudom, hogy ettől még lehet az ember halál szerelmes.

Közben az is nagyon meglepett, hogy felfedeztem ,hogy ugyanazok a motivumok ismétlődtek meg náluk, mint régen nálunk. Ők is hasonloan öltöztek, mig jártak, és pár ilyen alapvonásban a lány olyan, mint én voltam sok évvel ezelőtt. Ez fájt a legjobban, én ezt ugy éltem meg, hogy volt egy szép emlékem ,amiről azt gondoltam, csak a mienk és most ezt osztja meg Ő mással is.

rengeteget gondolok rá ,néha szinte szuggerálom, hogy eszébe jussak legalább egy pillanatra.érdekes, mert azota felvette a kapcsolatot facebookon több régi gimis ismerőssel, akikkel tizenpár éve nem beszélt, talán neki is eszéne jutottak azok az idők meg én. illetve amiatt is, hogy mostanában lett több közös ismerősünk, akikkel szoktam az oldalukon beszélgetni én is meg ő is. emiatt is gonodlom, hogy legalább egy kis időre eszébe juthattam.

Sokat tépelődtem azon, hogy mit lehet egy ilyen helyzettel kezdeni, amikor te sok év után rájössz, hogy megint őt szeretnéd, nagyon és azzal szembesülsz, hogy van egy 3-4 éves kapcsolata és egy kisgyereke. meg azzal, hogy kicsit hasonlit a kapcsolatuk arra, amilyen a tiétek volt.. természetesen jelenleg nem lehet ezzel semmit sem kezdeni, az életemet meg élni kell. De abban ezer %_ig biztos vagyok, hogy nekem ő az igazi, vagy ő lenne. vagy ő lett volna.. és nagyon szeretném majd egyszer megkeresni. szerintetek lenne esély rá a jövőben, hogy nekünk ez sikerüljön, és folytatodjon, ami az élet hozta problémák miatt egyszer félbemaradt? tudom, hogy ez akkor dőlne el, hogy egyáltalán összeillenénk-e, akarná-e, akarnánk-e mindketten, erre sincs garancia, még ha a lehetőség meg is lenne rá, de bizom benne, hogy igen. de az igazi nagy akadály nme ez ugye, hanem hogy nem tudhatom sajnos előre, hogy az ő kapcsolata hogy fog alakulni a jövőben, ráadásul gyermeke született. Probálok ismerkedni, nem akarok egyedül maradni, tudom, hogy nem alapozhatok egy viziora semmit, de szeretném hinni, hogy kapunk még egy esélyt az élettől egyszer.. Mit gondoltok, voltatok-e hasonlo helyzetben vagy láttatok-r hasonlot ? Mit tehet ilyenkor az ember ? Belül nagyon össze vagyok törve..