Hogyan lehet nőként boldogan élni úgy, hogy teljességgel beletörődünk abba, hogy senkinek sem kellünk?

Háááátttt, nőknek sose higyj...ilyenkor képesek még...kapaszkodj meg, hazudni is.

Mondanám, h tegyél ki képet, de felesleges. Az önképed hogy áll? Mit látsz magadra nézvén?

Na jó, akkor most elhívlak egy randira. Akkor ezen túl is vagy. A vágyról viszont nem lehet "lemondani", sajna nem így működik. Mondjuk az talán segítene, ha felismernéd, nem attól leszel értékes ember, hogy párod van, vagy sokaknak tetszel.

Egyébként, meg "A boldogság forrása nem rajtunk kívül, hanem bennünk van.", szóval minél jobban leszarod annál boldogabb leszel.

Akkor én leírom az egyetlen és a tökéletes megoldást:

--> Minden szingli nőt elhívok randizni! <--

Mondjuk még nem is mondott soha senki igent, de legalább tálcán kínálom a megoldást.

Kedves Kérdező,

Nagyon nehezen akarom elhinni, (sőt egyáltalán nem) hogy senkinek nem kellenél.

Biztos az, hogy mindig nyitott szemmel jársz, és neadj'isten kezdeményezel a pasiknál?

Hasonló helyzetben vagyunk, igaz én a "másik csapatban", de közel sem látom ennyire reménytelennek a történetet.

Ha a helyedben lennék, elsőként letisztáznám magamban, milyen társat keresek.

Azután pedig döntéstől függő helyre járnék. (Értelemszeren, ha sportos edzett fiút keresel, a kondi/versenyek/ecetra tök jó hely.<--Triviális általánosítás, csak példaként ne dobáljatok rögtön kérlek, bárhol máshol is találhat sportos párt.)

Végül pedig nyitottnak lenni kellőképp. Vagy megtenni az első lépést ha tetszik valaki.

Sok sikert,

Üdv.

23/F