Valóban velem lenne a probléma, és én lennék kriminális a párkeresésben?

A helyzet az, hogy most már többedszerre megkapom a fent említett jelzőt, pedig szentül hiszem, hogy nem vagyok egyedül ezzel.

A helyzet az, hogy nem keresem a tökéleteset, mert NINCS. Az évek és a tapasztalat megtaníttatták velem. Nem kergetek hiú ábrándokat és két lábbal a földön járok. Nem keresek adoniszt magam mellé de azért annál nagyobb elvárásaim vannak mint, hogy le tudja írni helyesen a nevét és mondjuk tud a napszaknak megfelelően köszönni :D

Nem tartom magam sznobnak , de vannak elvárásaim ami szerintem egy teljesen egészséges dolog.

Senkit nem kategorizálok, hogy csak " 185cm magas, kigyúrt, barna hajú, diplomás pasit" keresek. Nincsenek a külsőségekben elvárásaim. ( itt mondanám , hogy ez valós tapasztalat és nem túlzok)

Legyen az illető humoros - ez talán a legfontosabb, legyen őszinte és tudjon beszélni az érzéseiről / problémákról, mert hiszem, hogy egy kapcsolatban a legtöbb problémát meg lehet beszélni! Próbálja a maximumot kihozni magából, BELŐLEM és a kapcsolatunkból. Mert én is ilyen ember vagyok. Végtelenül türelmes, elfogadó és kompromisszum képes :)

Szóval amellett , hogy a másikkal szemben elvárásokat támasztok én is teszek le az asztalra!

Viszont mindezek mellett nagyon nehezen bízom meg a másikban, és sajnos az élet minden területén ( magánélet és munka) falakat emelek magam köré. Sajnos az elmúlt évek rossz kapcsolatainak eredménye ez.

Viszont a környezetem annyit szajkózza ezt nekem, hogy kezdem azt hinni én magam rontom el az elvárásaimmal a kapcsolataimat MÁR az ismerkedéskor.

Nyugtassatok meg, hogy vannak még ilyen emberek mint én :)

Jó volt ezt kiírni magamból, köszi :)

Nem, nem keresek kapcsolatot, jelenleg a sebeimet nyalogatom :)

27/N