Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit gondoltok arról, amit lent fogok megírni?
Nos a kérdésem az lenne, hogy mit gondoltok konkrétan:
Sosem voltam az a nagy csajozós típus,nem igazán tudtam jól elbeszélgetni senkivel se. Bár talán, nagyon ritkán egy-két lánnyal, de ők korban nem illetek hozzám.
Szóval az a kérdésem, hogy mai napig nem vagyok igazán túl exemen a Kamillán.
Kicsivel több mint egy évig voltunk együtt. Szerettem, de ellenem fordították. Pedig szerintem semmi különleges dolog nem volt a kapcsolatunkba amiért ezt kellett volna, hogy történjen. Eltelt másfél év már hogy vége.
Mekkora annak az esélye, hogy valaha is helyre jövök?
Ő volt a 2. barátnőm, de egyben életem első szerelme.
Vele volt egy csomó dolog.
Sajnos gondoltam én már öngyilkosságra is, de azt nem tudtam megtenni végül. Viszont mint ember, úgy érzem magamat, hogy teljesen kiégtem.
Nem igénylek fiús társaságot. Maximum lányét. De talán azt se komoly kapcsolatként, mert megsebezve érzem magam és nem tudnék bízni újra senkiben.
Szerintetek van arra esélyem, hogy valaha az életben még élhetek boldog életet valakivel, aki megbecsül, és elfogad olyannak amilyen vagyok?
Tudod, most jönni fognak a lenéző sorok, mondatok, de nincs munkám. Megvallom őszintén, hogy nem is érdekel.
Amióta élek, sajnos olyan dolgokat neveltek belém, főleg apám, hogy nem érek semmit. És konkrétan mindig is így éreztem ez iránt. Magamért meg nem akarok dolgozni.
Nekem kellene az az egy lányi/női társaság, aki mellett úgy érezném, hogy van értelme folytatni ezt a tetves életet. :(
Ha találnék valakit, aki helyre ráz és látnám, hogy szívből mellettem van, munkakeresésben is támogat és tudnám, hogy kitart mellettem hosszan, talán találnék az életben egy kis megnyugvást.
Ha mondhatom úgy lányok, még rá is foghatom, hogy nem is lennétek olyan szerencsétlenek velem. Már mint úgy értem, hogy van egy ház a fejem felett, ami valószínűleg az enyém maradna örökre. Szóval velem élhetne, velem lakhatna.
Újra kérdem: Van remény még? Vagy adjam fel és szenvedjek addig amíg a halál nem kopogtat az ajtómon?
válasza:Szerintem neked az a legnagyobb bajod, hogy azt hiszed, egy párkapcsolat majd megoldja a lelki problémáidat.
Nem fogja. Sőt, nem is arra "való".
Az a baj, hogy még nem tapasztaltad meg az igazi kapcsolatot. Ez két egészséges, döntésképes, felelős ember szövetsége.
Az hogy Kamillának meg tudták magyarázni, hogy miért ne legyen veled, és ő önmaga helyett másokra hallgatott, éretlen, gyermeteg személyiségre utal.
Sajnos túl sokan jövünk rossz családi helyzetből.
Ezek az üzenetek a lelkünkbe égnek.
Fél kell dolgozni, nem lehet eltemetni.
Írj nekem privátot, Szívesen dumalok veled.
válasza: válasza: válasza:Fiam, neked ennél komolyabb a bajod!
Nem egy csaj fogja megoldani a dolgaidat. Beszéltem mással is, itt gyiken már van egy kis híred.
Öngyilkossággal fenyegetőzés, lelki terror mindenkinek aki segíteni akar?!
Ez nem pálya, öcsi!
Ne várd azt hogy más vállalja a felelősséget az életedért! Nőlj fel. Lépj, dönts, éld a saját életed, vállald a rizikót, hogy rosszul döntesz. Ettől leszel felnőtt ember.
Mert jelenleg egy dackorszakos hároméves szintjén állsz.
És normális nő nem akar pótanyuci lenni, helyetted élni, helyetted lépni, helyetted vállalni a felelősséget.
Magadat kell helyre ráznod, akár pszihiátriai segítséggel, nem pedig azt várni, hogy majd valaki segít.
Így nem élsz, így csak létezel.
Jelenleg ülsz a langymeleg fosban, és sírsz, hogy büdös. De kimászni nem mersz, mert magadnak kéne megtenni.
Van házad? na és?
Nekem is van. Van körülötte munka, a szintentartás sok pénzt elvisz. Az a ház ezzel a hozzáállással 10 év múlva egy putri lesz.
Lépj, élj, vállald a felelősséged magadért és ne hisztizz.
Ismerek olyat mint te. Sokkoló a hasonlóság.
45 éves és sír, hogy sz.,.r az élete. Zaklatja aki segíteni akar.
Hidd el, ezt az életet nem akarod élni.
Szedd már össze magad! Férfi akarsz lenni, vagy egy vinnyogó féreg???
válasza: válasza:#5 +1 Sajnos én is részesültem hideg-melegben, általános suliban szószerint a létezésért kellett verekednem, mert magyar (sváb) vagyok, és lenáciztak... Pedig az a suli elvileg a kerület egyik legjobb sulija volt. o.O
Aztán középsuli első 4 évében is eléggé magányos farkas típus voltam, bár akkor nem annyira zavart. A tavalyi év (9.) volt a legrosszabb. Most már ennek vége, néhány emberrel jól elvagyok, aztán ha ezek az ismeretségek valamennyire megszilárdulnak, akkor úgyis megy magától minden... Nekem is nagy küzdelem volt helyrerázódni hidd el. Neked is az lesz. De helyetted nem fog senki se küzdeni. 15f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!