Mit gondoltok arról, ha egy 22 éves férfi eljár az anyjával vásárolni, ügyeket intézni stb?

Én mondjuk férfi vagyok, de azért válaszolok. Szerintem attól függ, hogy ez milyen gyakorisággal történik, illetve valóban segítségre van-e szüksége, vagy pedig csak kiszolgáltatja magát.

Például ha az anyja kétnaponta szól, hogy kísérje már el a piacra, meg cserélje már ki az égőt, meg nézze már meg a csöpögő csapot, meg menjen már el neki a postára, ez csak akkor nem gáz, ha az anyja idős, magatehetetlen, mozgássérült, ilyenek. Vagy ha mondjuk tényleg nem bírja elhozni a piacról a cuccot.

De ha mindezeket el tudná intézni egyedül is, és csak azért szól a fiának, mert nyugdíjasként otthon ül és unatkozik, akkor ezt a fiának tudni kell kezelni és finoman, udvariasan le kell koptatni.

Nem csak a gyereknek kell tudni leszakadni a szüleitől, de a szülőknek is, és nem illik más segítőkészségével visszaélni. Ugyanakkor ha ez mégis megtörténik, a gyereknek sem szabad hagynia magát, neki is megvan a maga élete.

kb 98% hogy 22 évesen még otthon lakik a szüleivel, így miért ne járhatna el az anyjával?!

Aki azt mondja, hogy ez gáz, az na irigykedjen mert másnak jó a viszonya a szüleivel.