Csak én érzem úgy, hogy nőként sokkal nehezebb az élet?

Leírom hogy látom én felnőtt férfiként a dolgokat.

Vidéken, 30-40 ezer fős városban, férfiként személy szerint mocsok nehéz munkát találni. Üzletekbe eladónak, kasszába, gyárakba, bankokba, hivatalokba mindenhova nőket keresnek és 90%-ban nők is dolgoznak. Kérdem én, hol dolgoznak a férfiak? Egy céghez kell 1-2 targoncás, munkaügyibe, polgármesteri hivatalban magasabb szférában van pár férfi, 1-2 szerszám, kertészeti, elektronikai üzletben látok eladó férfit, többnyire 50 fölöttit. Kint gályáznak külföldön, vagy én ezt nem értem.

Párkapcsolat. Egyáltalán nem tartom magam rondának, kövér sem vagyok, ahogy pocakos sem. Pokolian nehéz barátnőt találni! Még ha csak a rondákra mennék rá, akkor is, ugyanis nincs lehetőség hol ismerkedni. Szórakozóhelyen? Ahol a gimnazista tinik "táncikálnak"? Itt nincsenek koncertek, nincsenek programok, kimozdulás az max abból áll, hogy megnézek egyedül egy filmet a moziban, vagy elmegyek konditerembe, esetleg egyedül sétálni az erdőben. Munkahelyeken folyamatosan azt tapasztaltam, hogy MINDEN nő foglalt. Lehet 200kg, idős, fiatal, egyszerűen az összes nő körülöttem foglalt. Munkahely váltásoknál is ezt tapasztaltam.

Egzisztencia. Egó. Lélek. Velem a büdös életbe nem fog összejönni egy olyan nő, akinek diplomája van, és valamilyen szellemi munkát végez. Lehet bomba nő, átlagos, vagy éppen ronda. Nincs munkám? Fujj nem kellesz! 2-3 éven belül szülni akarok, addigra saját lakás/ház kell, autód van? Nincs? Helyes srác vagy, de bocs akkor inkább más után nézek. Le se szarják, hogy tudok főzni, takarítani, normális, értelmes ember vagyok, aki még csak nem is ronda, humorérzéke is van, nem. Ha X éves korra nem értem el valamit az életben, akkor egy nulla vagyok a legtöbb szemében. Adjam lejjebb a mércét? Oké! Szétnézek a gyári melósok, bolti eladósok között, mindenütt fogatlan, vihogó, ocsmány szájú nők, akinek a napját a cigi+kávé teszi ki, zéró kommunikáció képességgel. Lehet velük a éjjel nappal Budapestről meg Győzikéről dumálni.

Ne vegye senki magára, tudom én hogy minden munkahelyen, szakmában, szórakozóhelyen, akárhol vannak értelmes nők, de én sajnos nagyon kifogtam a szülővárosomat. Magyarországon van egy igen gusztustalan kasztrendszer, és valami eszméletlenül rosszindulatúak vagyunk, lenézzük a másikat, kirekesszük, kiröhögjük, megvetjük. Valószínűleg ezért is van manapság ennyi magányos, depressziós ember ebben az országban.

Nem a nemetekkek van a gond hanem azzal, hogy a média és irányító erők "megvettek" titeket. Vagy az is lehet, hogy olyan dolgokkal próbálkoztok amik nem feltétlen nektek lettek kitalálva és nem olyan egyszerű érvényesülnötök benne. Ezért szenvedtek. Vagy hozzászoktok vagy választotok olyat, ami hozzátok illeszkedik.

Azt meg, hogy kevesebbet kerestek mint egy férfi ugyan azért, azt nem hiszem el. Attól, hogy egy a végzettségetek és a beosztásotok a megítélés nem biztos, hogy ugyan az. Ezért elhiszem a különbséget, ha van. Valaki, ha mutat nekem egy férfit és egy nőt aki ugyan ott dolgozik és a nő sokkal értékesebb annak a vállalatnak, és mégis ő kap kevesebbet. Akkor azt mondon, hogy ez egy valós dolog. Csak, mert én eddig ilyen fizetési bizonylatokat nem láttam még összehasonlítva, a dolgozók munkájával mércére téve. Ez nekem csak szóbeszéd, városi legenda. Vannak erre felmérések, de egy felmérés eredménye attól függ, hogy akik csinálták azok mit akartak kihozni belőle.

Olyat is hallottam már, hogy egy bizonyos politikus igazat mond. Mindenki döntse el, hogy mit hallott és mit hisz el.

"Amíg egy pasi lehet mackós, igénytelen is, és így is lehet szép barátnője"

Ez vicc akart lenni?

Egyedül a menstruáció miatt. Engem nagyon meggyötör mindig. De amúgy nem. Jó, amikor epillálni kell és nincs kedvem és sokáig tart, akkor a hátam közepére sem kívánom, hogy nő vagyok, de aztán mindig rájövök h szebb így, higiénikusabb így, egyszóval megkönnyebbülök. Csak megmozdulni nehéz :)

A többihez csak önbizalom és megfelelő társ kell.

11:

"Magyarországon van egy igen gusztustalan kasztrendszer, és valami eszméletlenül rosszindulatúak vagyunk, lenézzük a másikat, kirekesszük, kiröhögjük, megvetjük. Valószínűleg ezért is van manapság ennyi magányos, depressziós ember ebben az országban."

Ez annyira, de annyira igaz. Én is ezt tapasztalom (no meg persze a többit is, amit írtál, de ez nagyon ott volt).

Azért én ezt nem így érzem.

Ha normális pasit fogsz ki (és ehhez bizony egészséges énkép kell és önérzet), akkor ezeknek a jó része nem történik meg. Én főzök, a párom takarít. Ha fáradt vagyok, nem szexelünk, ha ő fáradt, akkor sem. Max. maszturbálok másnap/ő is maszturbál, ez van, mindenkinek vannak igényei, de ez nem azt jelenti, hogy a másiknak hulla fáradtan is erőszakot kellene vennie magán.

A kutyát pl. melegítőben sétáltatom, a férjem nem hajlandó abban kilépni az utcára, de én meg lesz.rom. :) Ha hétvégén egyik este nincs kedve fürödni, nem érdekel, ha nekem nincs, őt sem érdekli, majd reggel lefürdök.

Arról nem is beszélve, hogy mi gusztustalanok vagyunk, mert évek óta (már nem tudom, hogy kezdődött), hogy üzenetben tájékoztatjuk egymást, ha valamelyikünk kakil... :D :D A férjem rendszeresen selfie-ket is csinál magáról és elküldi. Én ugyan ennyire messzire nem megyek :D, de én is írok neki mindig.

Emellett minden nap elmondja, hogy mennyire szeret és imádjuk egymást.

Úgyhogy nincs igazad, a nők is lehetnek gusztustalanok, akárcsak a pasik. :D :D

Sajnos én is ezt tapasztalom.

Egy kis cukrászatban dolgoztam. OSZKTV-n megyei harmadikként végeztem, mégis csak a folyamatos túlórákkal kerestem annyit mint a "társam" aki egy három évvel idősebb pasi volt.

Három havonta új szerződést kaptam, hogy ne menjek onnan szülni.

Nekem kellett mindent takarítani, beállni a mosogató mellé, ha valami nem volt meg, velem üvöltött a főnök.

Felénk az a szokás, hogy bizonyos helyek kifejezetten keresik a kisgyerekes, olykor egyedülálló anyákat. Egyszerű oka van: terhelhetőek.

Dolgoztam olyan helyen is, ahol 12 órában a nyolcvanat nem kerestük meg, csak nők, 50-60 kilókat cipeltünk. A terror pedig pokoli volt. Én 50 kilósra fogytam bele (65ön nézek ki jól).

Pasik meg...

Tény, szexre könnyű találni. De párt... Na az nehéz.

Én kifogtam a férjem, tudom, hogy nagy szerencsém van vele.

Ez a kérdés is azt mutatja, hogy akinek megoldhatatlan, vagy nehezen megoldható problémája van, az hajlamos azt hinni, hogy hogy akinél az adott probléma nem áll fent, annak nincs is semmi gondja.

Aki beteg, az az egészségesekre,

aki szegény, az a pénzesekre,

a nő a férfira,

a férfi a nőre fúj.

Empátia a kulcs. Fél kell fogni, megérteni, hogy másnak is lehet rossz, ha nem is úgy, ahogy nekünk.

De általában a siránkozók a legkevésbé empatikusak.