Hogy legyek magabiztos, ha nincs rá okom?

Kérdező, ha te nem találsz magadban egyetlen jó tulajdonságot sem, akkor szerinted mit kéne benned szeretnie egy nőnek?

A pszichológus egyébként jó ötlet, de én azt mondom, kezdetnek vegyél erőt magadon. Keress egy hobbit, és tarts ki mellette! Három hét alatt nem várhatsz érdemi változást, ahogy a gyúrástól tetted. Ha megvan a hobbi, akkor jöhetnek az azonos érdeklődési körű ismerősök. Nem kell rögtön életre szóló barátság, de legyenek körülötted emberek. És mozdulj is ki velük! Ha nem kedveled a bulikat, akkor nem mondom, hogy menj partyzni - de ha "csak" annyi a gond, hogy irigynek és kívülállónak érzed magad, akkor ennyitől még elmehetsz. De vannak közösségi találkozók szinte minden témakörben, mindegy, mit szeretsz, milyen hobbit választasz. Akár a kollégiáid is jók lehetnek kezdetnek, csapatépítés, péntek este munka után együtt beülni valahova... A többi pedig jön szépen lassan.

Ettől függetlenül én támogatom a pszichológust kezdetben, ha meg tudsz neki nyílni, rávilágíthat olyan dolgokra, amiket mi itt ismeretlenül nem látunk.

Ui: Bár nő vagyok, de nem vádolhatsz azzal, mint a korábbi válaszolót, hogy könnyű az ismerkedés. Hasonlóan gondolkodtam nagyon sokáig, mint te, ismerem azt az érzést is, hogy kívülálló vagyok mindenhol, felnőtt fejjel jutottam én is odáig, hogy változtatni AKAROK. Azóta eltelt néhány év, de azt gondolom, hogy sikerült. :)

Vannak olyan emberek, akik valóban remekül elvannak barátok nélkül, személyiség kérdése, ezt nekem nem tisztem meglátni, hogy te ilyen vagy-e. Ha nem zavar a barátok hiánya, akkor jó. :) Ezért is ismerősökről, kollégákról beszéltem, nem barátokról. :)

Mert pl. egy szórakozóhelyre nyilván nem mész egyedül, mert arra jönnek az ilyen (jogos) érzések, hogy bezzeg a többiek milyen jól elvannak egymással.

Mi az, ami érdekelne?

Provokatív kérdés, de komolyan kérdezem: ha nem szereted az emberi társaságot, nem szeretsz emberek között lenni, nem gondolod, hogy egy barátnő az őrületbe kergetne? Gondolok itt arra, hogy folyton alkalmazkodni kell, igazodni a randikhoz, netán ha nálad van, vagy élettársról beszélünk, akkor folyton ott van melletted...

(Volt egyébként ilyen ismerősöm - nő -, aki a végén realizálta magában, hogy képtelen lenne egyetlen férfihez is alkalmazkodni a fentiekben, ezért nincs párkapcsolata. Van ilyen is.)

Jó dumán, humoron lehet egyébként dolgozni, bár engem személy szerint kifejezetten idegesítenek az olyan pasik, akik reggeltől estig standuposnak képzelik magukat. A külsőn ugyanígy. Irány vissza edzeni, ha az ilyesmit fontosnak tartod, és ne add fel, mert nem látsz rögtön eredményt. :)

A kerékpározás már egy remek dolog arra, hogy megtaláld a magad közösségét. Közös túrák, kirándulások, vagy szoktak lenni az autómentes napok, ha főváros közeli vagy, itt rendszeresen vannak kerékpáros vásárok/bulik így tavasz közeledtén, de tuti, hogy vidéken is akad...

Remek alkalom új ismeretségek kialakítására is. :)

Egyébként a magabiztosság az ott kezdődik, hogy pontosan úgy fogadom el magam, ahogy vagyok, és elvárom, hogy mások is megtegyék ugyanezt. Így lehetsz "semmire" is magabiztos, hogy nem akarsz mindenáron másoknak megfelelni, saját magaddal pedig ki tudsz egyezni.