Kötődés hiánya vagy csak az igazié?

Hasonló problémával küszködöm, csak nő vagyok. Én se tudtam kötődni soha vagy érzelmeket mutatni. Még ha ki is alakul vmi, akkor sem megy a kapcsolattartás, közömbös vagyok, próbálok úgy tűnni. Lelkileg, testileg is nehezen engedek közel valakit, ettől aztán menekül az összes férfi. Apácának vagy jégkirálynőnek tartanak. Volt hogy 1,5 évig ugyanaz a férfi járt a fejemben, erről ő mit sem sejtett, nem kerestem. Az ilyen emberek nem nagyon járnak társaságba, nem barátkoznak, ezért nem találkozol velük. Engem idegesítenek a hangos, veszekedős, bandázós, közönséges emberek. Itt Magyarországon akad ilyen férfi, jó pár. Inkább bujkálok, arcra szép vagyok, de megszoktam a függetlenségem.

Kicsi az esély a találkozásra, ez az oka.

Hát én is hasonlóképp voltam.

Nem is akartam komoly párkapcsolatot sokáig egyáltalán. És nem vagyok a mai napig az a szerelmes típus. Ezt annyira mondjuk nem is bánom. Én tudatosan változtattam ezen.

Emlékszem talán utoljára 16 voltam, amikor plátói módon nagyon oda voltam egy fiúért, de le sem tojt, pedig nagyon látszott rajtam, hogy tetszik.. :D Akkor még amikor 1 év után megláttam messziről, akkor is megremegett a gyomrom. Tiszta hülye voltam. :D

Ő meg másik lánnyal jött össze..

És akkor megfogadtam magamnak, hogy soha többé nem fogok senkibe így beleesni, mert picit még szánalmasnak is éreztem magam, amiért kimutattam, hogy nekem ő ennyire tetszik, erre nem sokra rá kiderül, hogy lett egy barátnője ...

Nem hiányzott később sem kapcsolat, tök jól megvoltam évekig. :) Szerettem egyedül aludni is pl.

Aztán összejöttem a párommal ( 5 éve), aki elég kitartó volt a kapcsolat elején, hogy ebből kapcsolat legyen. :D Szépen megszoktam az együtt alvást, és egy idő után már hiányzott is.

Lassan építődött fel bennem ez a kapcsolat, és bár voltak súrlódásaink( nem kevés), alapvetően éreztette mindig, hogy fontos vagyok neki, és ragaszkodó volt.

Így valahogy én is ragaszkodó lettem, mert jól estek ezek a dolgok.

Most sem vagyok az a szerelmes típus, de ragaszkodtam hozzá az évek alatt is valamiért. Kötődök úgymond.

Mondjuk ehhez hozzátartozik talán az is, hogy én is észrevettem magamon ezt a kötődési problémát anno, és nem akartam olyan lenni, mint apám... Ő egyedül, család nélkül végezte, neki sem volt igénye rá úgymond.

Én nem akartam, hogy nekem se legyen normális kapcsolatom, és tudatosan elkezdtem magam figyelni és nem megijedni, otthagyni stb egy kapcsolatot. (Apám nem volt része az életemnek btw.)

Kérdező, neked a szüleiddel milyen viszonyod van?

Azt tartják egyébként, hogy ez a fajta kötődési zavar/nehézség visszavezethető a szülőkhöz való viszonyodra is, konkrétan például gyakori ilyen embereknél, hogy egy szülő neveli, és a másik nem igen volt része az életének. ( Mint nálam is.)