Ti hogy viselitek a magányt?

Én nagyon rosszul.:/ pedig még fiatal vagyok, még a 19-et sem töltöttem be, de már nagyon jó lenne egy barátnô, és minden velem egykorúnak van már tapasztalata. Sajnálom, hogy nekem ez kimaradt.

És hogy mi az oka? Nem merek kezdeményezni. Kb 16 éves koromig igénytelen voltam, sz.rtam bele az egész dologba, aztán hogy rendbeszedtem magam, elkezdtem sportolni, jobban öltözködni, már késô volt, és egyszerûen a tapasztalatlanságom miatt voltam (és vagyok a mai napig) bátortalan. 1-2 esélyem lett is volna, meg értek kellemes meglepetések, visszajelzések, de elbénáztam, szóval lassan 19 évesen itt vagyok kb 0 tapasztalattal. Tudom, van akinek sokkal rosszabb a helyzete, de nekem se fenékig tejfel. Fôleg, hogy én sok velem egykorúval ellentétben, akik csak kefékni akarnak minél több emberrel, komoly kapcsolatot akarnék. De ha várni kell még, hát várok.:)

Nehezen.

Igazából nem is a magány zavar, hanem az hogy szerelmesebb természetű vagyok, tehát nem az aki csak kufircra használná a nőket.

Úgy el vagyok egyedül, csak az zavar hogy nem tudok kivel hülyülni, össze bújni, kirándulni, egyéb közös programokat szervezni:/

25f

En nem erzem magam maganyosnak, pedig pluszban meg kulfoldon is elek, ahol csak nehany baratom van, akiket itt ismertem meg.

Most probalok ismerkedni, de kezdem azt erezni, hogy talan velem van a baj, mert egyedul is tok jol el vagyok.

Csak remelni tudom, hogy ha a megfelelo emberrel talalkozok, akkor megvaltozik a velemenyem es ki tudunk alakitani kozosen egy normalis parkapcsolatot.

27/N