Nem találok társat, mit tegyek? Hol, Hogyan ismerkedjek? (29F)

Lehetőleg 35 éves vagy annál is idősebb nőknél próbálkozz, ők már jó eséllyel vannak annyira érettek szellemileg és lelkileg, hogy lehessen velük hosszú távra tervezni. Az ennyi idős nők már kiélték magukat, ráuntak a sok fa$zszopásra és a tapasztalataik alapján rájöttek arra, hogy érdemes olyat keresni, akinek nem az az egyetlen teljesítménye az életben, hogy van 6 kocka a hasán és megnyerően tud vigyorogni, hanem a szó valódi értelmében tud társ lenni. A legidősebb testvérem két évvel idősebb nálad, ő tavaly nyáron vett el egy 36 éves nőt, tőle tudom ezeket, többet között ő is ilyen volt a saját bevallása szerint, ő is rengeteg férfivel volt hosszabb-rövidebb, bár jobbára rövidebb ideig és rájött, hogy az élete így csak stagnál és ennél csak rosszabb lesz, hisz egy idő után már senkinek sem fog kelleni 40-valahány évesen, így még most, amíg tud gyereket szülni gyorsan férjhez is ment és idén áprilisra várják az első gyereket. Sok nő nem jön rá arra, mint amire ő és addig járnak dákóról dákókra, amíg a biológiai órájuk azt nem mondja, hogy STOP és onnantól kezdve már gyereket legfeljebb csak halva tudnak szülni, ha már egyáltalán tudnak. Azt javaslom olyan nőkkel kezdj, akik már túl vannak ezen a felismerésen és már tudatosan hosszú távra terveznek, nem csak pár hónapra. Készülj fel arra, hogy nem lesz könnyű dolgod, mert annak ellenére, hogy sok nő számára eljön ez a felismerés, ugyanolyan gyorsan vissza tudnak esni, mint ahogy feleszméltek, ez pedig különösen vonatkozik a harmincas nőkre, akiknél ennyi idős korban jön el a kapuzárási pánik és ilyenkor kezdenek el fénysebességgel rábukni azokra a farkakra, amikre életük során nem volt lehetőségük és most akarják bepótolni, szóval mindenképp figyelmesnek kell lenned és folyamatosan magadon kell tartanod a nő figyelmét, mert hacsak egy percre is rád un, akkor azonnal keresni fog valaki mást, akitől megkaphatja azt, amit tőled nem tudott. Azt tanácsolom ne most rögtön állj neki a keresésnek, az elkövetkező egy-másfél-két évet használd arra, hogy kiépíts egy vonzó egzisztenciális hátteret, ami nemcsak megfogni képes a nők figyelmét, hanem meg is tudja tartani azt, ráérsz majd harmincegy-két évesen nekiállni nőt keresni.

Remélem sikerült mindenki rózsaszín buborékját kidurrantanom a valóságnak nevezett tűvel, akinek ezt nem képes bevenni a gyomra az pontozzon le villámgyorsan én csináljon magának egy új buborékot, ahová visszabújhat.

Ugyan én csak fél éve vagyok egyedül, de hasonló cipőben járok. Nem tartom magam se rossz pasinak, se rossz embernek, és a visszajelzések alapján, nagy többségben a nők is ezt gondolják rólam. Mégis, valahogy nincs szerencsém kapcsolatok terén az utóbbi időben, pedig nem görcsölök rá, csak szimplán ismerkedek, és ha adódnak lehetőségek, kihasználom őket. Ami engem kiábrándított, hogy elég sok lánynak kevés az önbizalma, és saját önfejűségük/bizonytalanságuk miatt eltaszítják azokat is, akik tényleg érdeklődnének feléjük, a másik véglet, mikor annyira fent hordják az orrukat egyesek, hogy lekezelőek, flegmák a férfiakkal, ez meg engem taszít, de mocskosul (nem tudom, neked mik a tapasztalataid, de gyanítom, hogy hasonló).

Én ettől függetlenül azt javaslom, hogy ne add fel, előbb-utóbb csak fennakad valaki a hálón mindkettőnknek. Ismerkedj továbbra is, de ne kétségbeesetten, mert az nem fekszik a nőknek, állj úgy hozzá a dolgokhoz, hogy nincs vesztenivalód. Nem minden csaj az általad felvázolt kategóriájú "férfiakat" kedveli, de az nem árt, ha némi magabiztosságot sugárzol. :)

28/F

Hát, a világ nem fog megváltozni, így nekünk kell megváltozni :S

A baráti társaságomban is többen vagyunk lányok, akiket ugyanilyen gondolatok emésztenek: normálisak, átlagosak vagy attól jobban külsővel, egyre több helyre eljárunk (igaz nem vagyunk nagy partyarcok, de hát az nem a mi világunk), beülünk valahová, moziba, kávézóba, koncertekre járunk, de egyszerűen nem találunk komoly társat maguknak. Sokszor, ha egyáltalán meg mernek minket közelíteni a pasik, azt hiszik, hogy már van barátunk... és a legtöbben nem egy estén túl gondolkodnak...

Szóval nyitott szemmel kell járni, keresni és élni az ismerkedési lehetőségekkel, kimozdulni, bízni abban összejön ;)