A "természetes szelekcióban" hivők szerint a mostani örök magányosok szülei hogyan találtak egymásra, akkoriban talán még nem volt evolúció?

Amilyen hülyék szerintem bőven rájuk fér a szelekció

Az én szüleim elváltak már a születésem előtt. Erről ennyit.

Már a szüleiknek sem szabadott volna együtt lenniük, de szerencsére a természet megoldotta a dolgot.

Akik a természetes szelekcióval érvelnek... hidd el igazuk van. Anyám nagyon jól néz ki a mai napig, pedig már unokája is lehetne, viszont válás után kénytelen volt érdekből hozzámenni apámhoz, aki egy kis tömzsi törpe pasas és sajnos én az ő génjeit örököltem. Ha anyám egy kicsit szerencsés lett volna és nem romlik meg a házassága a volt férjével (aki egyébként teljesen rendben volt), akkor most egy nőcsábász élne helyettem. Az a helyzet, hogy régen (főleg erkölcsi, de sokszor anyagi okokból) nagyon sok nőnek kellett kompromisszumot kötnie egy házasságban, elfogadnia a férjét úgy ahogy van és gyereket szülnie neki. Ma már a feminizmus elért egy olyan szintre, hogy a nők is előtérbe helyezzék a karrierjüket, saját stabil egzisztenciát alakítsanak ki, ne váljanak áldozati báránnyá és ezáltal lehetőségük legyen jól megválasztaniuk a párjukat. Persze ma is vannak érdekházasságok (főleg a szegényebb vidéki réteg között), de sokkal kevésbé jellemző, mint régen. Gondolom sokaknak naponta feltűnik ez a tipikus újgazdag életkép: csinos anyuka és jóképű vállalkozó apuka hazafelé tologatja a csöppséget (akinek csak megszületni volt nehéz és természetesen már mindenki ötödjére hallja, hogy így az anyjára, úgy az apjára ütött és milyen jó géneket örökölt stb.) a méregdrága babakocsiban a kertvárosi elit negyedben, hogy aztán stílusosan az X6-osba bepakolva elutazzanak az ismerősökhöz/munkatársakhoz világgá kürtölni a boldogságukat (vagy inkább az egójukat). Sajnos az az igazság, de ma már a gyerekvállalás elsődleges célja úgymond a "fajnemesítés" nem pedig az igazi belülről fakadó boldogság elérése. Ez egy nagyon bonyolult és szerteágazó társadalmi probléma és itt elkezdhetném összehasonlítani az európai társadalmat a bevándorló/arab világnézettel, de inkább nem megyek bele, mert ez nem az a hely.

A dolog rendkívül egyszerű. A mostani örök magányosok szülei nem számítógépek zsinórjaiba gabalyodva cseperedtek fel, hanem kint játszottak. És bizony előfordult, hogy jobb híján az ellenkező neműek játékába kapcsolódtak be, ha a haverok, barátnők éppen nem értek rá. Játék közben megismerték a másik nemet. Megtanulták, hogy a két nem merőben másképp gondolkodik, alapvetően más a lelki beállítottságuk. Ezzel a tudással felvértezve érkeztek a kamasz-, vagy a fiatal felnőtt korba, és így kezdtek ismerkedni.

Mindezen túlmenően van igazság 5-ös versenyző válaszában is. Mára nagyon ellaposodott a nemek közti különbség, hovatovább a csajok férfiasabbak, mint a pasik.

bírom amikor az evolúció-kitaláció-val magyaráznak dolgokat.

azért azt nem lehet kijelenteni, hogy a világ hátrányára változott. van amiben rosszabb lett, van amiben jobb. párkeresés terén pedig sokkal-sokkal jobb lett. pl az internet eléggé hasznos ebből a szempontból. mégcsak nem is azért feltétlenül, de ez is pozitívum, hogy tudsz társkeresőzni, és sok más nem ilyen célú oldalon is ismerkedni. tudsz tájékozódni programokról, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz (mindenféle klubok (nem feltétlenül az a diszkós, táncolós), koncertek, programok). olyan embereknek pl mint én, aki nem az a nagy közösségi életet élő, nagyon megkönnyítette a dolgomat az internet... aki nem tud magának párt találni, az a saját hibája. ők kb azt várják, hogy elmehessenek egy boltba, a polcon kinézik maguknak a legjobb nőt/férfit, és hazaviszik. csakhát ez nem így van. sok eszközt kapott mindenki a kezébe, amivel élni kéne.