Mit tehetnék, ha az anyagiak miatt nehéz a válás egy elhibázott kapcsolatból?

Kölcsönösen rendkívül szimpatizálunk egy nem közvetlen kolléganőmmel (egy cégnél dolgozunk), de én még házas vagyok. Korábban egy osztályon dolgoztunk, de akkor még csak kedves barátok voltunk, majd ő máshova került. Ő már hamarabb észrevette az árulkodó jeleket, hogy nincs rendben a házasságom, de nem szólt, eszében sem volt, hogy házas emberrel kezdjen - van már tapasztalata, annyi idős, mint én, 47 éves.

Amikor még együtt dolgoztunk, ő csak úgy mellékesen megemlítette, hogy "mindig be tud választani a pasikkal". Éppen valami gondja volt vele. Akkor, bő két éve pont kezdődött egy kapcsolata (egy laza románc) a privát életében felbukkanó "főnökével", egy nála 21 évvel idősebb emberrel (most 69), aki mellékes munkát adott neki, az eredeti hivatásában. Korábban is ismerték már egymást, de az öregnek meghalt a neje, így kellett neki valaki, aki a szerteágazó életében segíti. Erre kapóra jött a munkatársnőm. Elvoltak a munkában és lassan az öreg testi kezdeményezésére ő is válaszolt. Ámde eszükben sem volt összeköltözni, vagy szorosabb elkötelezettségre gondolni, mert ahhoz túl sok az ellentét közöttük.

A mi komolyabb érzelmi kapcsolatunk tavaly nyáron kezdődött, mivel azt érzi ő is, hogy az öreggel nem tervezhet hosszú távra, mivel ha nem lenne ez a távolságtartó korlát, már régen nem lennének együtt, de így "kényelmes" nekik és elvannak. Közben október elején volt egy másoktól ajándékba kapott közös külföldi turistaútjuk, ahol először voltak öt napig kettesben, és nagyon összevesztek, mert kiderültek azok a nem tolerálható jellemvonások, melyek előtte nem látszottak. Most azóta két hónap mosolyszünet után a pasi újra nagyon nyomul, de szex nincs kettőjük között. A kolléganőm nem akarja a korábbi laza és elkötelezettségmentes alapon folytatni, de megbántani sem akarja.

Viszont a köztünk lévő érzések olyan stabil alapra épülnek, amit még egyikünk sem tapasztalt meg, hiszen annyira egyek vagyunk a céljainkat és sok mást nézve. Ő úgy van vele, hogy ha már ennyire biztos az, hogy mi válni akarunk, akkor lépnem kéne, de csak magamért, nem miatta, rá hivatkozva. Ő nem ígérhet semmit, ami megint csak érthető, de nekem nagy kockázat, mert a totális bizonytalanság vár rám, ha megyek itthonról.

Valaki volt már hasonló szituban? Mit tehetek? Köszi a segítséget mindenkinek!