Ha nő létemre még 23 évesen sem talált rám a szerelem, akkor már feltétlenül loosernek vagy lelki sérültnek/bogarasnak vagyok elkönyvelhető?

Nem olyan lány voltam, mint a többi és erre akkor jöttem rá, mikor már minden barátnőm 16 évesen a fiújával volt elfoglalva. Akkor nem nagyon foglalkoztam vele, mert úgy éreztem, hogy nem gáz...16 évesen kb anyám felpofozott volna ha már azon járt volna az eszem, hogy kivel feküdjek le ahelyett, hogy tanulnék. Még igazából 18 évesen sem éreztem gáznak. De mióta betöltöttem a 20-at már nagyon gáznak érzem.

Hogy lehetek ennyire más, mint a többi ember? Pedig én is ugyanolyan ember vagyok, mint a többi, nem különbözök semmiben sem másoktól, mégis mintha egy teljesen más világban élne minden ember, aki engem körülvesz.

Azon gondolkodom, hogy mit rontottam el és hogy? Nem vagyok az a nagy bulizós fajta, de nekem egyetlen olyan barátnőm sem volt, aki bulizós fajta lett volna. Olyan ismerősöm is van, aki életében egyszer volt koncerten és kétszer volt kocsmába egy-egy fél óra erejéig és mégis rátalált a szerelem.

Sokáig azt hittem azért maradok magamra, mert nem vagyok oda azokért a bulikért, amik manapság menők. De rájöttem, hogy messze nem ez az oka, nem kell ahhoz valakinek non-stop partiznija, hogy találjon magának olyat, akivel szerethetik egymást.

A kérdésem elsősorban a hozzám hasonló sorsúakhoz szól. Ti mit gondoltok, mi okozza ezt a sorsot? Mert nekem már fogalmam sincs hol rontom el.