Hölgyek, hogy is van ez?

Az a típus vagyok, aki nem foglalkozik az emberekkel maga körül az utcán, csak egy-egy futó pillantás erejéig, nagyon ritka az, hogy valakit tényleg megnézek. De akkor biztosan nem amiatt van, mert 'hú de csúnya a haja, vagy milyen feje van már', de lehet bennem van a hiba, amiért nincs meg ez a fajta rosszindulat bennem az emberek felé :)

De mivel személy szerint van barátom, ezért nem örülnék annak, ha az illető leszólítana, de hogy mondjak egy objektív véleményt is, szingliként a reakcióm attól függne, hogy milyen a kisugárzása, és hogyan szólít le, szóval az első benyomás ilyen téren fontosabb, mint a külső.

Az igaz, hogy szemezni nem állok le senkivel, nem is nézek utána, maximum kicsit jobban megnézem magamnak, mint másokat, de szerintem még ez sem olyan hosszú idő, hogy a szándék félreérthetetlen legyen :)

Egyébként szórakozóhelyre nem járok, de én sem tartom túl jó ismerkedős helynek, és az utca sem rosszabb semmivel, mint a facebookon ráírós és bejelölős módszer, vagy a társkereső, sőt, azért talán egy fokkal még könnyebb is megfogni valakit személyesen.

De ha valaki szimpatikus elsőre, és megkér, hogy üljünk be valahová egy kávéra, vagy bármi, függetlenül attól is, hogy külsőre nem feltétlenül az esetem, akkor igent mondanék, egy ilyen helyzetben pedig rám akkor lehet a legmélyebb benyomást tenni, ha az illető meg tud nevettetni :)

Én néha nézek huzamosabb ideig embereket (nőket is) nyilvános helyen attól függetlenül, hogy van barátom. Leginkább azért, mert érdekel, hogy milyen könyvet olvas, vagy mi van a kitűzőjén, stb..., tehát azért, mert felkelti valami a figyelmemet, de nem feltétlenül a külsejével kapcsolatban.

Én nem tartom rossz ötletnek az utcán való ismerkedést, sőt értékelem a bátorságot, amit ez igényel.

Szóval hajrá, ne add fel!