A nők általában az azonnali szikrát, nagy szerelmet keresik?

En egyetertek veled. En se ertem azt, aki egy vadidegentol szilrat var. Ezert fiukbol all a barati korom, mert nekem se hianyzik a hulyeseg.

Sokszor talalkoztam a mostani elettarsammal, jokat nevettunk, setaltunk. Szikra nem volt, de feltetlen jokedv igen. Ennyi kellett nekem. En nem neztem az anyagi hatteret, mert felnott dolgozo ember vagyok es eltartom magam.

N

Nálam a szikra nem azonos a nagy szerelemmel. A szerelem az a tűz, a lángolás, a szikra meg az a kis izé, ami mindezt fellobbanthatja.

Szóval, ahogy én alkalmazom ezeket a fogalmakat: a szikra az az érdeklődés, az a vonzalom, amikor azt érzem, hogy igen, ezzel az emberrel kialakulhat valami... Nagyon messze még a szerelemtől, de benne van a szerelem, vagy a kellemes kapcsolat ígérete.

Amikor meg ezt nem érzem, mondjuk ránézek a másikra, és annyi érdeklődést vált ki belőlem a személyisége, mint egy jegyellenőr, vagy egy banki ügyintéző, akkor lehet ott még több randi is, de az összes további randin csak az a kérdés fog a fejemben járni, hogy ugyan mit keresek én itt?

Nekem fontos az, hogy legalább valamennyi vonzalmat érezzek az adott ember iránt, akivel randizom. Nem feltétlen kell bugyileolvasztós szikrának lennie, de aki nem mozgat meg semmit bennem fizikai vonzalom terén, azzal képtelen lennék együtt lenni. De most nem értem, miért az lenne a jó, ha bárkinek, aki szimpatikus és leáll velünk, esélyt adnánk... lehet mondani, hogy jaj, majd idővel megjön a vonzalom. De mi van, ha nem? Akkor megy több hónap a kukába. Az idő meg érték.

Normális esetben meg vonzalomból indult kapcsolatnál sem ugranak fejest semmibe. A vőlegényemmel én is randizgattam, beszélgettünk, és addig nem szántam el magam semmi komolyabbra, amíg nem ismertem valamennyire ki.