Miért kell férfi nélkül élnem? 28N

Már régóta belesüppedtem a pasi nélküliség helyzetébe. Gimiben volt egy barátom, aztán meg inkább plátóiak.

A legutóbbi csak meg akart dugni, de én meg kezdtem megszeretni és így nem volt jó.

A külsőmet általában megdicsérik a pasik, de kezdeményezni nem szoktak nálam. A környezetemben sok pasi foglalt..

A munkahelyemen az egyik férfi tetszett, de úgy voltam vele, hogy van barátnője. Én mindig nyíltan beszélgettem vele. Most meg összejött az egyik munkatársunkkal.

Annyira elkezdtem zokogni, hogy neki sem kellettem. Kezdem azt érezni, hogy engem az isten úgy teremtett meg, hogy nem kellek a férfiaknak.

Pedig az utóbbi időben abszolút azt tápláltam magamba, hogy jó lesz minden és biztos lesz olyan pasi, aki úgy fog szeretni ahogy vagyok és én is őt..

A lelki beállítottságom egy kicsit érzékenyebb az átlagnál, az értékrendem is más egy kicsit. Konzervatív vagyok, de a kapcsolatomon belül végletes. És a napi életvitelemben nem vagyok olyan beállított, kialakított rutinos..csak próbálom összeszedni a lehetséges okokat..

Nálam valahogy csak két véglet van, vagy megnyílok és akkor nagyon elkezdek vágyódni a kapcsolatra, de ha nincs akkor ez egy csomó szenvedéssel jár. Az utóbbi hónapokban ez volt.

A másik lehetőség pedig, hogy bezárkózom annyira, hogy ne fájjon ez az egész, viszont akkor bennem van, hogy nem teszek érte, nem vagyok résen.. Falak építését szeretném most megint elkezdeni, mert ezt nem bírom nap mint nap.