Szerintetek mennyire gond, hogy ennyire változékony vagyok?

Az a helyzet, hogy nincs egy konkrét állandó stílusom. Egyik nap csendes, visszahúzódó vagyok, olvasok valami jó könyvet egy csésze tea és egy kis klasszikus zene mellett, másnap meg sörözés közben szidom poénból a haverjaim miközben üvölt a metál... Néha teljesen ábrándozó vagyok, olyan apróságokért tudok lelkesedni, mint egy gyerek (pl lelkendezek, hogy milyen jó hogy süt a nap, milyen aranyos kutyát láttam), mindenféle lelki-vallási dologról beszélek, máskor meg túl racionális tudok lenni, és nem ismerem el semminek a fontosságát, aminek nincs gyakorlati haszna.

Kapcsolatban egyszer bújós vagyok és szeretem ha becézgetnek, másnap meg verekedni akarok meg "genyó" poénokkal dobálózni.

Egyik este minden vágyam otthon fetrengeni, pizzát enni és videojátékozni, másnap meg nem bírok meglenni a fenekemen, szórakozni akarok. Ez is néha azt jelenti, hogy felveszek valami csinos, nőies ruhát, és elmegyek színházba, néha meg felcibálom a legfiúsabb göncömet, és összeülök egy csapat idiótával marhaságokat beszélni némi alkohol mellett..

Egyik nap aranyos, kislányos kinézetre vágyok, a másik nap úrihölgyként akarok kinézni, harmadnap meg minden álmom egy szakadt punk kinézet :D

Mit gondoltok, ez hátrány? Nagyon fura?? Van más is, aki ennyire változékony? Mennyire elviselhető, ha valakinek a párja ilyen?