Őszintén,24 évesen van értelme úgy társkereséssel foglalkozni, hogy nincs autóm?

Évek óta nincs autóm, régen volt (volt, hogy több is egyszerre); marhára nem számít csajozás szempontjából :-P és azt hiszem ezt objektívan mondhatom, mint aki ezt az oldalt és azt is ismeri.

Persze úgy kell tervezni randit, programot, hogy ne okozzon kellemetlenséget a hiánya, ha pedig mindenképpen muszáj (pl. kirándulás), akkor lehet kölcsönkérni arra az alkalomra.

Szerintem próbálkozz nyugodtan. Az első exemnek csak jogsija volt, mikor megismertem, aztán megörökölt egy régi trabantot, de sose nyúztam emiatt, ő lépett le, főiskolások voltunk. A követezőnek csak jogsija volt, de autója nem, de nem volt fontos, tömegközlekedés nem okozott problémát, én kifejezetten szeretem a tömegközlekedést, jól tájékozódok, vonaton nőttem fel, meg BKV-n.

Sose volt szempont az autó, az sem érdekel, van-e jogsija az illetőnek. Nem döntő a párválasztásban.

Aki most tetszik, neki is van jogsija, de céges autóval közlekedik. Viszont amikor megismertem, ezt nem tudtam róla, mert céges busszal, tömegközlekedéssel jött-ment.

Én is letehettem volna jogsit középiskolában, mint az akkori osztálytársaim jelentős része, csak én akkor már benne voltam a nyelvvizsgára felkészülésben, és ütköztek az időpontok, a nyelvvizsga fontosabb volt. Jogsim azóta sincs, majd egyszer, ha úgy jön össze időben és anyagilag is, de nem létszükséglet. Nagy túrahátizsákkal is megoldom a bevásárlást és a külföldi utazást is. :-)

Attól függ, hogy Te hogy állsz hozzá!!!!!!

Vegyünk pl engem..amíg nem volt kocsim ki sem mozdultam a szobából..esetleg elmentem a boltba, de amúgy utálok buszozni és gyalogolni is..frusztrál az utca..volt hogy pánikbeteg is voltam. A haverokkal sem találkoztam és magamat semmire sem tartottam..kissebbségi komlexusom volt és nem csajoztam..aztán elegem lett!

Vettem kocsit és full személyiségváltozás..magabiztos lettem és boldog..barátkozós...eljártam szórakozni..lettek barátnőim..a régi barátokkal újra összejártam mindig élvezem hogy kocsival elmegyek ide-oda..leparkolok..és rácsörgök spanra, hogy itt vagyok :-) Szóval lelkileg nekem kellett hozzá..most már sétálni is szeretek és buszozni is..túrázni..vonatozni..és természetesen imádok vezetni...azóta megnősültem :-) Az életem nem volt teljes kocsi nélkül! Nekem kellett ahhoz, hogy lelkileg fejlődjek.

De ha neked nincs ilyen problémád akkor nem kell a kocsi...emlékszem amíg nem volt kocsim visszautasítottam a lányok közeledését, mert nem éreztem férfinak magam amiért nem vezetek és nincs kocsim.

"...amíg nem volt kocsim visszautasítottam a lányok közeledését, mert nem éreztem férfinak magam amiért nem vezetek és nincs kocsim"

Ha a vezetés az egyetlen dolog, amitől férfinek érzed magad, akkor lehet, hogy nagyobb problémák vannak a háttérben.