Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
40/F átlagos pasi, nem találok rendes párt. Vannak igényeim, randizok is, de nem találkozom olyannal, akivel megfelelünk egymásnak. Vannak igényeim, de azt érzem, valamelyikről le kell mondanom. A helyemben ti mit tartanátok fontosnak?
Fontos nekem, hogy a társam
- méltó szellemi partner legyen, legyen közös érdeklődési körünk
- legyen igényes, nőies megjelenésű
- szexben megfelelően aktív és nyitott
- ugyanakkor lélekben ragaszkodó, hűséges, szerető
- családalapító életkorban legyen (28-35)
- a munkája mellett jusson ideje kikapcsolódásra
- olyan legyen, akivel büszkék lehetünk egymásra
- értékelje azt, aki vagyok, kedves, gondoskodó, megjelenésemben kevésbé macsó, de tetteimben irányító, határozott típus, aki elsősorban a biztonságról tudok gondoskodni minden értelemben (érzelmi, fizikai, anyagi), másodsorban kreatív, izgalmas, változatos életet tudok adni. Vannak hibáim, de általában azt gondolnám, eléggé álompasi vagyok, aztán mégis az össze-vissza hazudozó dumagépeknek dőlnek be.
Az elmúlt években a barátnőim
- túl fiatalok voltak
- vagy nem elég intelligensek
- vagy túl szabadosak, hűtlenek
- vagy nem akartak egyáltalán családot
- vagy túl idősek a gyerekvállaláshoz
- vagy féltékenyek a munkám miatt (szépségiparban dolgozom, fiatal gyönyörű lányok között)
- ha minden összejött, akkor pedig egyszerűen nem tetszettek annyira, nem izgattak, vagy én nem jöttem be nekik annyira hosszabb távon.
Akik minden szempontból megfeleltek, azok meg foglaltak...
Vajon melyik igényemről mondjak le? A családról, gyerekről? Vállaljak be valakit, aki nem tetszik és nem izgat vele a szex? Vagy legyen otthon boldogság, de titkoljam a külvilág elől, mert fájdalmasan buta? (Nagyon nehezen viselem a butaságot.) Vagy hagyjam ott a felépített karrieremet, hogy ne legyen féltékeny a kollegáimra?
Véleményekre vagyok kíváncsi, Ti mit tennétek?
Árnyaljuk a képet. :)
Nem mondom, hogy szerény ember vagyok. Vannak dolgok, amikben kiemelkedő vagyok, más dolgokban igencsak gyenge. Az egyik legfőbb probléma az Asperger-szindrómám, ami nem nagyon látszik kívülről, de ott van, hogy egyáltalán nem vagyok képes felismerni az emberek érzéseit.
A munkám során modellekkel találkozom és volt már álomszép 18 éves barátnőm is, de volt hogy egy modell 40 éves anyja kezdett udvarolni nekem. Sosem az anyagiak számítottak ilyenkor, volt, aki jóval többet keresett nálam.
Külsőre nem vagyok álompasi. Jóképűnek mondanak, de mackós vagyok, akinek fontos a kisportolt test, az nem fog rám szavazni. Viszont a viselkedésem, hozzáállásom miatt nagyon sok lány friendzónájában vagyok, legjobb barát/lelki társ. Tipikus mellékszereplő vagyok a romantikus filmek kliséiben.
Nem keresek tökéleteset, nem kell megfelelni magas elvárásoknak. Azt gondolom, amit írtam, minden embernél természetes kell legyen, de lehet, hogy valóban túl sokat várok, ha olyan lányt keresek, aki családot is akar, esze is van és a külsejére is ad valamelyest (nem kell versenyeznie a modellekkel).
Lehet, igen, hogy az a megoldás, hogy visszaveszek az arcomból és az igényeimből. Lehet az, hogy bevállalok egy csúnya nőt, akire nem tudok szeretettel nézni már 3 év után. Lehet, hogy a szellemi, lelki közösségről kell lemondanom. Pont erre vonatkozik a kérdésem, hogy ti az én helyemben milyen kompromisszumot lennétek hajlandóak megkötni.
Mond már meg mitől lennél te olyan álompasi?
Egy mackós külsejű 40-es férfi vagy aki keresi a nőt akivel megállapodhatna.
Ennyi idősen illene leszedni az igényeidből. Ha pedig annyira gazdag lennél már ismerősi környezetből tapadnának a nők rád. Mivel itt picsogsz nem hinném hogy tapadnak rád.
Egy átlagosnál jobban élő kövér 40-es férfi vagy. Nem kell ezt cicomázni.
A 13 -as vagyok
"Lehet az, hogy bevállalok egy csúnya nőt, akire nem tudok szeretettel nézni már 3 év után."
Aham, értem. Szóval szerinted csak a szép nőkre lehet szeretettel nézni.
Te nem álompasi vagy, hanem egy igazi s e g g f e j. :D
Hogy mit tennék? 1. Önismeretet gyakorolnék, belátnám, hmiylen vagyok valójában és ahhoz igazítanám az igényeimet.
2. Önismeretet gyakorolnék, változtatnék magamon, a hozzáállásomon, a hibáimon, megvizsgálnám, h én vajon megfelelek-e egyáltalán a fenti elvárásoknak és csak ezután támasztanám ezeket az igényeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!