Tényleg a nők nem tudják megindokolni hogy miért utasítanak vissza egy pasit a pasik viszont igen?

Egyik kollégám nyomul rám ezerrel. Szemmel láthatóan NEM veszem a jeleit, hárítom, semleges területre sodorom a beszélgetést, és nem veszi észre magát, továbbra is nyomul, és célozgat.

Mit indokoljak ezen? Nem érdekel a fickó.

Ha egy kicsit gondolkodna, rá kellene jönnie, hogy nem vagyok vevő a bókjaira, de ő nem veszi észre magát. És én vagyok kellemetlen helyzetben, mert nekem kell majd leállítanom, és ha nem megfelelő stílusba teszem, én leszek elhordva mindennek, holott ő hozott kellemetlen helyzetbe a bunkó nyomulásával.

Pedig, ha észreveszi az egyértelmű visszautasítás jeleit... de se lát, se hall.

Ez egyáltalán nem nemfüggő, hanem személyiségfüggő. Nőként volt már részem indok nélküli elutasításban, sőt, olyanban is, hogy a férfi egyszerűen szó nélkül eltűnt, még annyit sem mondott, hogy nem akar többet találkozni. Még durvább, amikor a megbeszélt második randira nem jött el, és amikor felhívtam, akkor össze-vissza hebegett-habogott, újabb találkozót lebegtetett be, de érezhető volt, hogy nem igazán akarja.

Én úgy érzem, tartozom MAGAMNAK, hogy meg tudjam fogalmazni, hogy miért nem jön be valaki. Igen, sokszor van, hogy nehéz megfogalmazni, mert csak annyit érzek, hogy hiányzik az a bizonyos "kémia", de ha tudatosítom, hogy miért érzem így, akkor azzal magamnak is segítek. Néha tényleg nehéz megértetni, például volt olyan, hogy az illető, akivel randiztam, kellemetlen emlékeket idézett fel bennem, az exemre emlékeztetett. Erről senki nem tehet. Hiába volt vele minden rendben, egyszerűen nem tudtam túllépni azon, hogy minden mozdulatában az exem láttam, és ez borzasztóan zavart. Elmondtam, nem igazán értette meg... ezzel viszont én nem tudok mit kezdeni.

Azzal kezdtem a válaszomat, hogy szálazzuk szét, szakítás, vagy ismerkedés visszautasítása.

Ismerkedésnél, mondjuk társkeresőn rám ír egy férfi, kulturálatlan írásképpel és tartalommal. Megköszönöm a megkeresést, és megírom, nem egymást keressük. Ennyi. Mit írjak neki indokként? "Nem akarok veled ismerkedni, mert a leveled hemzseg a helyesírási hibáktól, és nem tetszik a rengeteg ismi-tali-szimpi-vok-szal és egyéb rövidítés." Ettől bárki jobban tudja magát érezni?

De sorolhatnám még azokat az eseteket, amikor visszautasítottam ez ismerkedést, még mielőtt kapcsolat lett volna belőle, pl. azt a bő negyvenes férfit, aki attól volt boldog, hogy Fradi meccsre járt verekedni, vagy azt a férfit, aki a bemutatkozó levelében azt a két mondatot írta le, ami az adatlapján szerepelt "Sanyi vagyok, x éves, független. Komoly kapcsolatot keresek", majd a válaszlevelemre ismét leírta, aztán amikor harmadszorra is ez írta, azzal a változtatással, hogy "komoly kapcsolatot szeretnék VELED", három levél után, akkor megírtam, hogy nem őt keresem. Mégis mit kellett volna indokként írni? Még azt se tudom rá mondani, hogy buta, mert egyáltalán nem biztos, hogy az.

De kedves nyolcas válaszoló, én nyitott vagyok mindenre, megköszönném, ha egyrészt megírnád nekem, hogy mit kellett volna írnom, mivel kellett volna indokolnom a konkrét esetekben a visszautasítást, illetve azt, hogy te mivel szoktad indokolni, ha te utasítasz vissza valakit. És még azt is szívesen olvasnám, hogy a visszautasítottak jobban érezték-e magukat azok után, hogy megindokoltad, buta vagy, kövér vagy, csúnya vagy, stb, azért nem járok veled.

Utasítottak már engem is vissza, elég kínos az mindenképp, hát még akkor, ha egy ilyen gerinces ember a képembe tolná kéretlenül az összes testi és személyiségbeli hibámat.

Ó tudok egy konkrét esetről, amikor megírtam az illetőnek, hogy miért ne randizzunk.

Megírtam neki,miután presszúrálta, hogy már alakult valami valaki mással, de épp aznap utasítottak el, hogy találkoztam volna vele, és ez nagyon letört. Először megköszönte az őszinteségemet, majd gondolt egyet magára vette, és elküldött az anyukámba hogy soha ne mondjak senkinek ilyet, mert ez borzasztóan rosszul esett neki.

Máig nem tudom mi lett volna a helyes megoldás, valami álszöveggel lekoptatni, vagy jó volt, hogy őszinte voltam. Megbántani semmiképpen sem akartam.

Én egyébként minden randipartneremmel kihúzom a kötelező 1 órát, de inkább többet, úgyhogy ha valaki azt érzi, hogy ok nélkül utasítom vissza, max azért érezheti mert nem akarok tirpák lenni, hanem inkább megkeresem a jót a szituban, és mondjuk egész érdekes beszélgetések (de nem kapcsolatok) szoktak így is belőle kerekedni.

Sztem ismerkedésben sanszos a sok csalódás, és bár nagyon nehéz, de muszáj nem magára vennie az illetőnek. Egy kapcsolat akkor működik, ha mindkét fél akarja, így ha az egyik fél nem akarja a kapcsolatot, akkor maga a kapcsolat sem működik... ez elég könnyen megérthető.

Őszintén szólva engem nőként elég sokszor utasítottak már el, főként online ismerkedésben, bepróbálkozni élőben ritkán szoktam, bár ott is volt egy-két csalódás.

Eddig senki nem indokolta meg, hogy miért nem akar mégsem találkozni, társkeresőn valószínűleg egyszerű a képlet- van másik, aki jobban érdekli. Max azt írhatnák le, amit én is megírtam ennek a srácnak.

Tovább kell lépni, reménykedni hogy egyszer jól állnak össze a csillagok, egyeznek a szándékok és ahogy valaki írta, a felek nem csak annyit tudnak felmutatni, hogy nincs velük probléma, hanem kölcsönös vonzalom is kialakul esetleg.

Azért nekem van egy gondom ezzel az indoklással, és ez ismerkedésnél (tehát meglévő kapcsolat esetén más a helyzet, ott nyilván megvannak az okok, úgy bele sem megyek kapcsolatba, hogy nem érzek semmit).

Ha ismerkedésnél nem érzek semmit, akkor is lehet pár olyan dolog, amit még meg is tudnék indokolni, de az érzéseim ettől függetlenek, nem az indok az ok, az csak kiegészíti az okot, az ok az, hogy nincsenek olyan érzéseim, a többi mellékes. Na most ha leírnám ezt a pár indokot, ami igazából nem az ok, akkor lehet, hogy a másik úgy venné, ha ő nagyon akar valamit, hogy akkor ha ezeken változtat, akkor lesz esélye, pedig ezek nem változtatnának az érzéseimen, nálam ez nem működik, azok vagy vannak már az elején is valamilyen szinten, vagy soha nem is lesznek.

Én is pont hasonló témakörben beszélgettem egyik fiú barátommal valamelyik nap. Ő is azon a véleményen volt, hogy korrektebb a konkrét indoklás még akkor is, ha fáj... Akkor kérdésem a következő: miért kellemesebb az, ha mi vagyunk a sokadik aki elutasítja az adott pasit azzal az indokkal, hogy csúnya pl.? Én azt gondolom, hogy mindenki tisztában van a hibáival, és mazochista az, aki még hallani is akarja másoktól... Erre vannak kitalálva azok a frappáns kis mondatok, hogy "nem egymást keressük" vagy "Nem vagy az esetem". Az megint más kérdés, ha valami belső tulajdonság az oka az elutasításnak, azt szerintem meg kell indokolni, mert azon nagyobb eséllyel lehet változtatni is. Ja és szerintem az se mindegy hányadik randin, milyen mély megismerés után hangzik el a kritika...

22/N