Ismerkedés? Nekem nem megy.

Ami nem megy, azt nem kell erőltetni - tartja a mondás.

Majd ha nem görcsölsz ezen, akkor menni fog.

ne csajozni akarjatok, csak tét nélkül beszélgetni, megismerni a másikat. valószínűleg azért görcsöltök rá ennyire, mert egyrészt túl sokat vártok a megismerkedéstől, azt hiszitek ezen múlik minden és annyira izgultok miatta, hogy elszúrjátok. ha a másik azt látja rajtatok, hogy görcsöltök, nem vagytok természetesek, akkor elkezdi magát kellemetlenül érezni és szabadulni akar tőletek. meg ugye nem is egy vonzó, férfias jelenség, ha valaki nem képes normálisan viselkedni, így még ha nem is ijed meg tőle, meghódítani nehéz ezzel bárkit.

mivel valószínűleg nem csináljátok túl gyakran, így nincs benne gyakorlatotok, rutinotok, ezért mégjobban rágörcsöltök és elszúrjátok. az ismerkedés is ugyanolyan, mint bármilyen készség. gyakorolni kell, hogy menjen és sokat csinálni, gyakorolni, fejleszteni, hogy eredményes legyen.

ha még idegenek szemébe nézni is nehezen megy, akkor kezdjétek azzal, hogy ezt gyakoroljátok. semmi mást ne csináljatok, csak sétáljatok a városban és belenézzetek idegenek szemébe. nem kell hosszan, nem kell szemezni, vagy fakrasszemet nézni, ne nézegesd a másikat. csak egy néhány másodperces rövid szemkontaktus. legegyszerűbb a szembejövőkkel kezdeni, miközben elmentek egymás mellett. így ők jönnek szembe, úgyis elmentek egymás mellett, így egy idő után mindenképpen vége lesz és nem történik semmi. csak nézzetek bele a másik szemébe. (kezdésként a tagbaszakadt keményfiúkat és a nőiket talán érdemesebb kihagyni, de tőlük se riadjatok nagyon meg!)

ha valaki esetleg megkérdezi, hogy mit bámulsz, vagy mit akarsz, akkor annyit mondasz, "bocsánat, ismerősnek tűnt". el fogja fogadni és tovább megy, mintha mi sem történt volna.

ha szembejövőkkel már jól megy, pl. sikerül minden szembejövőnek a szemébe nézni anélkül, hogy rosszul éreznéd magad, akkor meg lehet próbálni statikusabb helyzetekben is, együtt várakoztok, liftben vagy tömegközlekedésen utaztok, belenézel a szemébe. itt sem kell túl hosszan, mégkevésbé sokszor. csak egyszer, röviden legyen szemkontaktus. utána nem baj, hogyha elmélyedsz az újságodban, könyvedben, telefonodban, stb.

ez már nehezebbhelyzet, mert ez könnyebben kellemetlenné válik és kimondva, vagy kimondatlanul felvetődik, hogy mit bámulsz, szemezni akarsz-e. főleg benned, ami kételyeket és bizonytalanságot ébreszt, megzavar.

ha a szemkontaktus már megy, akkor rá is lehet köszönni az emberekre. semmi más, csak egy napszaknak megfelelő köszönés szemkontaktus közben, jó reggelt/jó napot/jó estét, fiatalabbaknak szia, nyugdíjas néniknek esetleg csókolom. különösen udvarias gesztus ez egy épületbe belépve a portásnak, boltba belépve a biztonsági őrnek és eladónak, tömegközlekedésben a vezetőnek, jegyszedőnek, kalauznak, ellenőrnek, stb. de attól se ijedjetek meg, hogy vad idegeneknek köszöntök az utcán.

vidéken teljesen természetes, hogy minden szembejövő köszön a másiknak. nagyvárosban kevésbé jellemző, így furcsának tarthatják, de bajotok nem lehet belőle. nekem például az szokott furcsa lenni, mikor egy nagyobb irodaházban, gyárban, üzemben járok idegenként, hogy az ott dolgozók ugyanúgy rámköszönnek, mintha én is ott dolgoznék, pedig nyilván nem megismernek, mikor először vagyok ott. de ezek is ugyanolyan szűkebb, zárt közösségek, mint egy kisebb település, ezért természetesnek veszik, hogy köszönnek és közvetlenebbek az emberek.

ha visszakérdeznek, hogy mit akarsz, akkor itt is lehet azt mondani, hogy ismerősnek tűnt a másik, ezért köszöntél. el fogja fogadni és tovább megy, mintha mi sem történt volna.

aztán, ha a fentiek már nem okoznak feszült görcsöt, akkor próbáljatok vadidegenekkel tét nélküli rövid, praktikus beszélgetésekkel hétköznapi élethelyzetek szülte kérdésekkel (nem baj, ha tudod a választ, csak őszinte érdeklődéssel tedd fel a kérdést):

meg tudná mondani az időt?

fel tudna váltani egy ötszázast apróra?

bocsánat, honnan indul a busz?

nem tudja véletlenül mikor ment el a busz?

kell itt fizetni a parkolásért?

tömegközlekedési eszközön messze van még x megálló?

tömegközlekedési eszközön jó felé szálltam fel x irányba?

jó irányba megyek x helyre?

hogy jutok el ide vagy oda?

boltban lehet-e kapni ezt vagy azt,

melyik terméket érdemes venni kettő közül

stb,

nem kell, hogy tetsszen a másik, sőt nőnek sem kell lennie (eleinte talán még jobb is, ha nem nő, vagy nem az ismerkedésre kiszemelt korosztályú nők), nem kell, hogy bármit akarj tőle, sőt jobb, ha tényleg nem is akarsz. nem kell a párbeszédnek folytatódni utána. az egész csak arról szól, hogy gyakorold a kapcsolatteremtést egy idegennel. rutinod legyen benne, ne ijedj meg, ne légy görcsös, és megtapasztald, hogy az ég világon semmi rossz nem történik ilyenkor. senki nem sértődik meg egy normális közeledésért. kérdeztél valamit, ő meg válaszolt és toávbb mentek.

aztán, ha ezek a hétköznapi dolgok már mennek görcsölés nélkül, akkor érdemes elkezdeni nőkkel csevegni, de még mindig ugyanígy tét nélkül, nem ismerkedési szándékkal, ártalmatlan hétköznapi kérdéseket feltéve. hogy szokjátok a helyzetet, hogy idegen nőkkel beszélgettek és elmúljanak ezzel kapcsolatban a gátlásaitok.

aztán ha már a hétköznapi kapcsolatteremtés megy bármikor ismeretlen csajokkal is, akkor kezdjétek el megpróbálni tovább fűzni a beszélgetést olyan nem túl személyes témákra, amiről lehet, hogy szívesen beszélget a másik. egy étteremben, hogy ízlik neki a főztjük, mert neked tetszik/nem tetszik, szereti-e az adott konyhát. ha van nála egy könyv, akkor pl lehet arról beszélgetni, főleg ha te is ismered/szereted, vagy csak hallottál róla és megkérdezheted, hogy tényleg olyan jó-e. ha tömegközlekedés közben kezdtetek beszélgetni, akkor sokat jár-e erre, tud-e gyorsabb útvonalat, vagy kevésbé foragalmasat, stb.

ezekből a beszélgetésekből még mindig nem kell, hogy kapcsolat legyen, csak tét nélkül kedélyesen csevegtek idegenekkel. jobb esetben olyasmiről, ami tényleg érdekel titeket. rosszabb esetben csak érdeklődést színlelve, de ezt nem mutassátok ki. aztán minél hosszabbra sikerül nyújtani a beszélgetéseket, annál több esélyetek lesz jobban magismerni a másikat. ne tántorítson el, ha ő nem nyitott rá, hogy beszélgessetek, akkor sem történik semmi.

mikor már az összettebb, ismerkedősebb beszélgetésnél tartotok, akkor érdemes leszokni az eldöntendő kérdésekről, amit igen/nem megválaszol. használjatok kiegészítendő kérdéseket: milyen, melyik, miért, hová, stb. ezekre nehezebb rövid és lezáró választ adni, jobban ki kell fejtenie a válaszadónak, így hosszabban válaszol, ami újabb témákat vethet fel, hogy tovább tudd fűzni a beszélgetést. ne csapongj, ne térj el nagyon a témától, ha valamiről elkezdtetek beszélgetni, akkor arra folytasd a beszélgetést. lehet terelni és fokozatosan más témára áttérni, de ne csapongj vadul. mindenképpen figyelj oda a válaszokra, érdeklődj a beszélgetés témája iránt és ezt éreztesd is a nővel. ne ismételgesd gépiesen, amiket mond, de nem árt, ha időnként visszatér a válaszaidban egy pár mondattal korábban általa említett dolog, hogy lássa, hogy figyeltél. de mindent csak természetesen, életszerűen. hétköznapi beszélgetés legyen, ne egy kényelmetlen, természetellenes, mesterkélt valami, ahol betanult sémák szerint viselkedsz. és semmi esetre se érezze kényszernek a beszélgetést, vagy nyomulásnak az érdeklődésedet. jobb, ha a párkapcsolati, szexuális és egyéb csajozós dolgokat mellőzöd. viccelődni se nagyon érdemes az ilyesmivel, mert nem biztos, hogy a másik viccnek fogja fel és elsülhet fordítva. (persze minden helyzet más, de főleg amíg nem megy rutinosan és lazán kezelni kommunikációs helyzeteket, addig nem érdemes ezekkel próbálkozni)

az sem árt, ha minél többet jártok emberek közé, keressetek olyan programokat, amik titeket érdekelnek, hiszen valószínű, hogy olyan helyen több olyan nő fordul meg, akivel találnátok közös érdeklődést és programokat. ilyen helyeken is meg lehet közelíteni másokat hétköznapi kérdésekkel, merre van a bejárat, mosdó, van-e aprójuk, tudják-e, hogy lehet-e kártyával fizetni, mikor kezdődik a program, akármi...

minél többet csináljátok, annál jobban fog menni a kezdeményezés, kapcsolatteremtés másokkal és egyre több érdekes beszélgetésbe bonyolódtok, amik közt egyre több olyan lesz majd, amiből akár mélyebb ismeretség is kialakulhat. hogy innen hogyan tovább, az egy következő szint, de az elmondásotok alapján mindenképp ezekkel érdemes kezdeni.

3#: nem maradt ki semmi a válaszból, fusd már át lécci még egyszer :)

na nekem meg az a bajom, h szófosásom van mindig, és persze csak hülyeségekről, ami addig szórakoztató, míg nem gondolnak bele, h lehet, h tényleg gyagyás vagyok, de miután belegondolnak már elmegy a kedvük tőlem valószínűsítem :D