Hogy lehet, hogy itt ennyi embernek olyan sok próbálkozás után sem jönnek össze a dolgai?

Aki soha nem próbálkozik, az nyilván nem fog panaszkodni, mert nincs mire.

Nekem se jött össze sajnos. Iskolában mindig infó szakon voltam, ahol nem volt sok lány/nő és sajnos azok se a kedvesebb fajtából kerültek ki, szóval elég szerencsétlennek mondhatom magam ezen a téren. Hozzám mindig akkor szóltak, amikor valami szívesség kellett.

A barátaim mind otthonülős típusok voltak, szóval nem nagyon mozdultunk ki. Voltak házibulik, de ott egyedülálló nő alig volt és azok is a magas, jóképű partyarccal voltak. Edzőteremben, aki egyedülálló volt, mind elhajtott. Társkeresőn próbálkoztam kb 2 évig, de a nők ott csak addig tartották velem a kapcsolatot, amíg megszedték magukat önbizalommal.

Azt én is megkaptam már, hogy milyen kedves, okos, figyelmes vagyok, a többet érdemelek, meg a többi sablondumát.

"Mozdulj ki és keress". A #23-as válaszoló ezzel kapcsolatban - sajnos - nagyon jól írta le a helyzetet. Utcán nem, mert megy a dolgára, konditeremben nem, mert oda edzeni jár, diszkóban nem, mert oda a barátaival jár szórakozni, könyvtárban nem, mert oda tanulni jár stb.

A nők nem szívesen ismerkednek idegenekkel (legalább is, aki nem jóképű). Amit valahol meg is értek. Én sem szerettem sose idegenekkel szóba állni, jobb szerettem másokat társaságon keresztül megismerni. Csak itt volt a bökkenő, hogy nekem az nem alakult ki.

Szóval mondhatni így jártam. Számomra már csak a leszólítás maradt és ugyan többnyire nagyon kedvesek szoktak lenni, végül mindig lekoptatnak.

Tehát kérdező ez a válasz a kérdésedre. Akinek nem alakult ki egy társasági köre, annak marad a társkereső és a leszólítgatás. Mondhatom egyik jobb, mint a másik.