Egy takarítónö sosem lehet szellemi partnere egy diplomás férfinek?

Istenem, hová süllyednek az emberek?! Az az első, hogy milyen munkája, meg mennyi keresete van? Véletlenül sem az, hogy milyen ember. Ha eladó marad, simán ott kell hagyni.Hányinger ez a hozzáállás.

Ha a diplomások lenézik, semmibe veszik az alacsonyabb végzettségűt akkor ne csodálkozzanak, ha csak arra kellenek ők maguk is, hogy felmásszanak a hátukon!De az már bezzeg nem tetszik?!

Mért lenne szégyen,ha valaki csak takarítónő és az is marad?Mért lenne kötelező tovább tanulni?A takarításra ráadásul szükség is van....Az ő dolga eldönteni,hogy neki ez jó-e.

Bocsánat,tudom hogy nem ez volt a kérdés,de emellett nem tudtam elmenni......

"könyörgöm, egy sima (nem szakmai) nyelvvizsga nem ér olyan sokat mint ahogy ti beállítjátok."

Egy felsőfokú nyelvvizsga kb. azt jelenti, hogy el tudsz beszélgetni kb. bárkivel bármilyen témáról az adott nyelven. Semmi többet. Ez persze érhet elég sokat is a munkaerőpiacon, ha az adott nyelv ritka, és hasznos. Egy angol vagy német felsőfoknak viszont szerintem szinte alapnak kellene lennie már az érettségikor. A középfok, meg még ennyit sem ér, tudsz valamit makogni az adott nyelven és talán nem tudnak eladni, de kb. ennyi.

Utolsó..értem amiről beszélsz, de itt a kérdés most az volt, hogy lehet e szellemi partnere? Én ezt persze hosszútávra értettem, és hosszútávon nem lehet.

Aki elvégzett egy műszaki egyetemet, egy orvosi egyetemet, annak nem partnere egy olyan ember, aki az érettséginél megállt és nem volt ingerenciája arra, hogy többre vigye ennél.

Kivételek persze vannak, mint ahogy írta itt valaki, hogy ő miért nem ment akkor tovább, de azért nem ez a jellemző.

És lenézés, nem lenézés, szerintem itt kár erről beszélni..nem arról van szó, hogy mennyit keres a munkájával, hanem hogy lehet e szellemi partnere..

A párom nettó 600at hoz haza, én meg nettó 300at. Feleannyit keresek mint ő, de tök mindegy. Egy karon végeztünk, értünk valamennyire a másik munkájához, de legalábbis mindig érdeklődve hallgatom amikor mesél. És fontos, hogy hozzá tudok szólni azokhoz a dolgokhoz, amiket mesél.. Nincs jobb érzés annál, mikor valakivel úgy tudok beszélgetni, hogy érti amit mondok..

Nekem egyszerűen nem menne egy olyan emberrel, akinek köze nincs az én dolgaimhoz. Mérnökként még egy orvossal is tök jól el tudok beszélgetni, velük is könnyedén megtalálom a hangot. Ez van, nekem ez számít.

Egyébként kérdező..tök mindegy mi a válasz, hisz barátnője van.

"Az az első, hogy milyen munkája, meg mennyi keresete van? Véletlenül sem az, hogy milyen ember. Ha eladó marad, simán ott kell hagyni.Hányinger ez a hozzáállás."

A munka nagyban definiálja az adott embert, hiszen életünk egy jelentős részét munkahelyünkön töltjük. Manapság tanulni nem nehéz, nem olyan, mint a nagyszüleink idejében, amikor kiváltság volt.

Továbbá diplomásként nem nézem le a nem diplomásokat, egy kőműves például folyamatosan tudja magát képezni és szakmája mestere lehet, egy üzletkötő a kommunikáció és a manipuláció mestere, egy virágkötő az esztétikához és a növényekhez ért... ezek olyan szakmák amiben van fejlődés.

Takarítani viszont bárki tud, a bolti eladó szakma is nagyon gyorsan kimaxolható. Nincs bennük fejlődési lehetőség, és semmi kreativitást, vagy komolyabb szellemi tevékenységet nem igényelnek. Ennek megfelelően nem nézek le egy diákmunkást, aki eladó a boltban és ez csak átmeneti megoldás az életében, de aki már öt éve ott dolgozik alkalmazottként, az szerintem már igénytelenség, és nekem ilyen nő nem kell.