Honnan fogom tudni, hogy amit érzek, az szerelem?

Vannak lányok, akikkel nagyon jóban vagyok és nagyon sok mindent elmondok nekik, de nem vonzanak igazán. Van olyan lány is, aki külsőleg vonz ugyan, de semmi közös témánk nincs. Gondolom, az ideális a kettő között van.

Eddig két lány volt életemben, akivel eljutottunk a járásig. Az egyik nem tartott sokáig, a másikkal pedig jelenleg is döcögősen mennek a dolgok. Volt továbbá pár olyan, akinek tudom, hogy bejöttem, de nem igazán működött, mert valami mégsem volt meg, és volt rengeteg olyan, aki nekem tetszett, de rám se nézett.

A jelenlegi kapcsolatomban egy olyan lánnyal járok, aki nagyon kedves, aranyos, és nagyon tetszett az arca is, viszont nem tudtam eldönteni, hogy eléggé vonzódom-e hozzá testileg. Végül is elkezdtünk járni, de ez a kis kétely mindig ott volt bennem, és ahogy több időt töltünk, egyre nő. Nem tudom, mit tegyek. Természetesen nem feküdtünk le, és amúgy tudja is, hogy valami nem oké, de ez minden. Se megszakítani, se folytatni nem merem. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy sok ember van, akit általa ismertem meg, és rendszeresen találkozom velük; félek, hogy mit gondolnának, ha ez az egész kitudódna.

Úgy képzelem, az "igazi" megtalálása azt jelenti, hogy lesz egy lány, aki külsőre gyönyörű, és a belseje is elvarázsol, és én is megfelelek neki. Namost, a problémám az, hogy ilyet egyszerűen képtelenség találni. Egyre inkább azt hiszem, hogy teljességgel lehetetlen. Lehet, hogy én vagyok túl nagyravágó, de azok a lányok, akik igazán felkeltik az érdeklődésemet rendszerint nem akarnak tőlem semmit. És látom a többi férfin, hogy ők is ugyanazokat nézik meg (ezt gyűlölöm.). Ismerek pár olyan embert, akik valóságos életművészek, és találtak olyan csajszikat, akik kívül-belül tökéletesek, de szerintem őket maga Fortuna istennő választotta ki. Én ilyenre egyszerűen még sose voltam képes. Már jobb a helyzet, mint pár éve volt, amikor még tényleg rám se néztek. Mostanában azért már látom, hogy szemez velem egy-egy csaj.

Nem tudom, mit tegyek. Van, aki azt mondja, hogy ne kössek kompromisszumokat ilyen fiatalon (23), és van, aki azt, hogy szerezzek minél több tapasztalatot. Azonban ez utóbbi nekem úgy tűnik, hogy csak a lány testi-lelki kihasználása lenne. Mindenesetre úgy érzem, most kompromisszumban vagyok. És nem tetszik az érzés. Mit kellene tennem? Feladnom a vágyaimat? Vagy keresgélni tovább, hiába? Most nem érzem magam szerelmesnek. Szerelmesnek akkor éreztem magam, amikor egy olyan lányt szemeltem ki, aki külsőre rögtön elbájolt, és belsőre is tetszett (eleinte). De ha ez a szerelem, akkor nem több hormonok játékánál, és szinte csak a külsőről szól. Nem tudom, mi a szerelem, legalábbis ezek szerint nem éltem még igazán át. Adjam át magam valaminek, amit nem érzek túl igazinak, vagy ugorjak fejest a semmibe? Félek megszakítani ezt a kapcsolatot, egyedül még rosszabb. Túlságosan hozzászoktam az egyedülléthez is.