Így már tényleg csak pénzes pasival juthatok elöbbre?

Gimnáziumba jártam, mert a szüleim azt akarták, így nincsen szakmám. Aztán nem tudtam befejezni az egyetemet, mert olyan rosszul ment, hogy éheztem (napi fél száraz kifli, másnap napi egy fonnyadt alma, így nehèz tanulni). Diàkmunkára nem vettek fel, magamat meg nem akartam hirdetni, így hagytam a fenébe. Utána még egy évet végigéheztem, most van barátom (de nem jó a kapcsolat), annyi, hogy ketten tudunk bérelni egy lakást, és nem éhenhalni. Egyedül egyikünknek se menne, pedig mindketten dolgozunk.

Haza nem mehetek, nem látnak szívesen. A kapcsolatom vacak, egyedül meg napi 8 óra munka mellett is éhen halok.

Egyetemröl nem is álmodom, mert csak humán szakra mehetnék, azzal meg kitörölhetem. Nyelvtudàsom nincsen, csak egy C1 angol.

Tényleg màr csak az marad, hogy tehetösebb partnert keresek, aki mellett nem halok èhen, ha én 8 órázok, ö meg csinál, amit csinàl?