"azért töröltelek, mert meg akartalak ismerni, és te meg nem adtál semmi esélyt", ekkor mit gondolnátok, lányok?

".... ekkor mit gondolnátok, lányok?"

Szerintem értékelném az őszinteségét, esetleg mondanám neki, hogy sajnálom, hogy nem tudtam viszonozni az érzéseit.

De mondjuk ha egy hónapon keresztül próbálna valaki közeledni, ismerkedni, elhívni valahová, hogy személyesen találkozzunk, és erre én nem lennék nyitott, akkor annak oka lenne, és bennem is lenne annyi őszinteség, hogy ezt megírom neki.

Szerintem akármi is a valós ok, ha az ember törekszik rá, meg van benne némi érzelmi intelligencia, akkor, lehet úgy őszintének lenni, hogy még ha csalódást is okoz, ne bántsa meg a másik érzéseit, önérzetét.

Ha fordított helyzetben lennék, akkor én valószínűleg egy kicsit máshogy fogalmaznék, pont azért, mert én is megtanultam elfogadni nő létemre, hogy a szimpátia és a vonzalom nem mindig, sőt többnyire nem kölcsönös a életben, és ha jó párszor ért is emiatt csalódás, meg én is megszenvedtem a saját viszonzatlan, reménytelen szerelmeimet, soha nem haragudtam vagy nehezteltem ezekre a férfiakra, meg nem úgy fogtam fel, hogy egy ilyen helyzet csapás az önérzetemre vagy az önbizalmamra, netalán az egómra, hanem úgy, hogy az élet természetes velejárója, meg kell tanulni megbékélni vele, fokozatosan leépíteni magamban az érzést, és idővel továbblépni, arra pedig különösen jók voltak ezek az akkor fájdalmas tapasztalatok, hogy legalább még jobban tudom értékelni, ha megadatik az életben, hogy valakivel kölcsönösek ezek az érzések.

Szóval én egy ilyen helyzetben, ha őszinte akarnék lenni, valószínűleg csak valami ilyesmit válaszolnék arra a bizonyos kérdésre a "de semmilyen esélyt nem adtál, mostmeg már tökmindegy" helyett:

Azért, mert szimpatikus voltál nekem, szerettelek volna jobban megismerni, személyesnek találkozni, de egy idő után éreztem a válaszaidból, hogy ez valószínűleg nem kölcsönös, tolakodó meg nem akartam lenni, tiszteletben akartam tartani, hogy nem vagy nyitott a közeledésemre.

(Ha az egy hónap alatt azért nem csak abból állt a FB-os kommunikációnk, hogy én próbáltam személyes találkozókat kezdeményezni, amit elutasított, hanem ennél többől, akkor esetleg még írnék/mondanék annyit, hogy: Azért köszönöm a "beszélgetéseket", és minden jót kívánok neked.)

Korrekt a válasz, érthető is, én gondolatban tennék egy pontot és kész. Őszintén szólva rohadtul nem éreznék semmit. :D

De azért kár annyira arcoskodni, facebookról van szó, ami nem társkereső oldal. Az, hogy ott próbáltál közeledni még nem jelent semmit... ez a "töröllek, és most hú de megkaptad" úgy 15 éves korig menő, afölött azért nagyon gáz. Meg egyáltalán a facebookon élni, ismerkedni és drámázni. Az egyenes és őszinte emberek az életben ismerkednek és ott rendezik a nézőpontbeli különbségeket is...