Mennyire jellemző hogy megalkusznak már a 30 év körüli nők?

Vannak ilyenek, de én kettőt is ismerek akik a harmincas éveikben szakítottak (illetve az egyik elvált) mert nem működött a kapcsolatunk, és nem akartak belekényelmesedni egy semmitmondó kapcsolatba. Van továbbá egy aki egy idősebb pasit szeret és nem is lehetnek együtt de inkább vele marad, mert szereti és nem kell neki más, akkor sem ha így nem lesz gyereke.

Egy olyat ismerek aki szintén szakított a pasijával de konkrétan azért mert az nem akar gyereket és most összejött eggyel aki talán mégis.

Hohóóó, ilyenkor jönnek csak még az igények, főleg anyagi oldalról.

Hidd el nem fog leállni szülni egy közmunkásnak csak azért, mert kapuzárás....

Eléggé, igen.

Engem egyedül "nevelt" fel az anyám és volt alkalmam megtapasztalni, hogy az idő múlásával egyre igénytelenebb férfiakat hozott haza, többek közt a féltestvérem apját is. Eleinte, már legalábbis amire emlékszem, egész jóképű és sármos pasasokkal kavart, de amint elért egy bizonyos kort, a szépsége kezdett elhalványulni, megjelentek a ráncok, kifakult a haj, jöttek a plusz kilók és ezzel arányosan egyre és egyre csak csúnyultak az éppen aktuális pótapáim. Mivel egész életében ahhoz volt szokva, hogy elég, ha a szépségére támaszkodik, így meg se próbálta a személyiségét fejleszteni, ugyanaz a nagyszájú, naiv kislány volt még a negyvenet súrolva is, mint huszonévesen, mert egész egyszerűen képtelen volt másként érvényesülni, mint a külsejével. Ez nem egyedi példa, a komplett barátnői köre, aki hozzá hasonló egyedülálló nőkből állt szinte szóról szóra úgy viselkedett, mint ő. Emlékszem, olyan 6 éves lehettem, amikor a tükör előtt áll és úgy sírt, hogy sminkje is lefolyt és istentelenül káromkodott, mert ugyanis megjelent az első ránca és amiatt panaszkodott, hogy így nem kell senkinek. Én már akkor furcsálltam, hogy egyetlen ránc ugyan mit számít, hisz (én kis hülye) úgy gondoltam, hogy a lelkéért kell szeretni egy embert, nem az arcáért. A hetente megrendezett esteken, amiket jobbára nálunk tartottak megjelent rendre olyan 7-8 hozzá hasonló nő és azokat a dilemmákat sorolták két elszívott cigi között, amikkel anyám is küszködött, nevezetesen, hogy ketyeg a biológiai óra, már nem olyan szépek és így majd biztos nem sikerül nekik jó pasit kifogni, de természetesen az egyiknek a fejében se fordult meg, hogy esetlen magukba kellene nézni és belülről kéne fejleszteni magukat. Nem így lett... Anyám 41 évesen tudott megállapodni egy meglehetősen rusnya figurával (3 toka, férfimell, szőrös fülek), de neki mindegy volt, már tudta, hogy öreg és örült, hogy legalább ez összejött neki, a barátnői nem voltak ilyen szerencsések, legjobb tudomáson szerint 2 kivételével az összes a mai napi szingli, néhányuk meg már félszáz éves.

Most gondolom azt hiszitek, hogy a tapasztalataim nőgyűlölővé tettek és azért beszélek így a nőkről meg egyáltalán a saját anyámról. Nem. A tapasztalataim arra vezettek rá, hogy addig ne nyilatkozzak általánosságban, amíg nem láttam egy nagy halmazt, amire a kijelentésem jellemző. Nők, én láttam egy elég nagy halmazt, több tucat olyan nőt életem során, állítom megvan az legalább száz is, akik pont őgy viselkedtek, mint az anyám. Amíg fiatalok voltak nem foglalkoztak az elköteleződéssel, mert a csinos külsejük mindig megfogott egy-egy balekot, aki pár hónapon keresztül patronálta őket, többek között az apám is, aztán, amint jött egy jobb, máris rárepültek a következőre és egyszer se fordult meg a fejükben, hogy majd egyszer elhagyja őket a szépségük és akkor fenntarthatatlan lesz az életmódjuk. A 30 körül egy kicsit korai, olyan 35-37 évesen jön az a pánik, amikor feleszmélnek, hogy vége a szép napoknak, már nem kellenek a jóképű férfiaknak, szóval ideje lenne találni valakit, aki tovább marad velük, mint 4 hónap. Ilyenkor már nem számít annyira az arc meg az anyagiak, csak az, hogy képes-e kibírni mellettük legalább 10 évet, ha az megvan, akkor máris jöhet az esküvő meg a gyerek (akivel zsarolni lehet majd, már ha egyáltalán tud még gyereket szülni) és az idilli élet, amiről a bohó fiatal évei alatt sose álmodott, mert azt hitte, hogy 80 éves koráig gyönyörű marad és a férfiak majd a pajzsukon hordozzák haláláig.

"Engem egyedül "nevelt" fel az anyám"

Ajajajaj, ez már megint más tészta, mert van gyerek.

Itt viszont jól írod, hamarabb összeállnak valami trógerrel.

Anyám 33-35 körül lehetett mikor összejöttek a mostani párjával. Én nem látom, hogy megalkudott volna, a párja vállalkozó, értelmes, intelligens férfi, normálisan néz ki, edzőterembe jár, fodrászhoz, stb... Persze anyám is normálisan néz ki ma is és mondjuk ő belsőre is rendben van. Mondjuk neki már volt két gyereke szóval nem azért keresett sürgősen pasit mert kellett volna neki még.

Gyerekteleneknél nem tudom, jellemzőbb-e, hogy akárki megteszi. Mindenesetre én sem jönnék össze senkivel, aki nem éppen az esetem, 30-on felül sem, amúgy sem akarok gyereket, egy nekem megfelelő normális pár fontosabb. Ha nagyon gyereket akarnék és szingli lennék, elég lenne felcsináltatnom magamat valami random jóképű sráccal aztán inkább felnevelem egyedül, minthogy elviseljek utána egy olyan férfit, akit amúgy eszembe se jutott volna választani :D