Lányok/nők, ezt az ábrát ti hogy értelmezitek?

Nézd csak, én is mutatok valamit.

[link]

Volt pár időszak, amikor több gyerek született, és ezek a gyerekek felnőnek, felnőttek. Nekünk azt tanították középiskolában, hogy fiúgyerek több születik, mint lány, vagyis fiatal korában több a fiú/férfi, mint a nő, de nem feltétlenül a hasonló korosztályban keresik az emberek a párjukat.

Mondok még valamit, jött egy divathullám, már nem is tudom, ki kezdte el, a szüzesség megőrzésére irányult, biztos volt, aki nem divatként gondolta, hanem komolyan vette. Nekem van egy unokatestvérem, aki ragaszkodott hozzá, hogy a nászéjszakáig nem él szexuális életet, huszonéves lány, illetve már feleség, talált olyan fiút, aki ezt elfogadta.

Volt egy olyan hullám is, hogy gyorsan essünk túl rajta, én pl. sose tekintettem versenyfutásnak, nekem fontos volt, hogy soha ne bánjam meg az első alkalmat, nem csakúgy túl akartam esni, mint sok kortársam, akiket ismertem. Nos, nekem összejött, nem vagyok már együtt azzal a férfival, nem is egy adonisz, nem is gazdag, de ahogy viszonyult hozzám, türelemmel, elfogadással, megértéssel, szeretettel, kezdetben szerelemmel is, nekem ez többet jelentett bárki másnál, akivel csak túlestem volna rajta (arra is lett volna lehetőség).

Van viszont még egy tendencia, elkényelmesedett, felgyorsult világban élünk, egy gombnyomásra tudunk vásárolni, nem csak a munka túlhajszolt, de gyorsan hozzájuthatunk dolgokhoz, információkhoz. Én még leveleztem postán keresztül papíron. Ma már van e-mail, chat, közösségi oldalak, stb. Azonnal kapcsolatba tudunk lépni másokkal, bárhol a világon. Én még telefonáltam gyerekkoromban tárcsás telefonon, ma már az emberek zsebében ott a mobil. Az emberek kevésbé türelmesek, és ez társkeresésnél nagy hátrány tud lenni. Engem legalábbis taszít, ha valaki ajtóstól ront a házba...

Nem tudom, hogy egy, az USA-ban készült statisztika alapján milyen következtetést lehetne a magyar viszonyokra levonni, de ha visszagondolok arra, hogy nekem milyen sokk volt azzal szembesülni, hogy az amerikai fiatalok a valóságban mennyire máshogy néznek ki, mint amilyen benyomást, illetve látszatot az amerikai filmek keltenek, akkor őszintén szólva egy cseppet sem lepnek meg ezek a statisztikák.

Elméletben nyilván előtte is képben voltam azzal kapcsolatban, az az USA lakosságának több, mint 1/3-ra kórosan elhízott, de ezzel a hétköznapi valóságban számomra tényleg döbbenetes volt szembesülni.

Rengeteg az olyan szinten elhízott ember már a kamasz korosztályban is, nem beszélve az általad linkelt statisztikában szereplő 20-30 éveseket, akik nem szimplán túlsúlyosak vagy kövérek, hanem - már bocsánat, de tényleg nem tudom ezt kevésbé bántóan megfogalmazni - gyakorlatilag alaktalanul "szétfolyik" a testük.

Nekem napokba telt, amíg lassan napirendre tértem a kezdeti megdöbbenésen, a sajnálaton túl egyrészt az értetlenség volt bennem, hogy hogyan tudja valaki ennyire fiatalon így elhagyni magát, és hagyni idáig fajulni az elhízást, másrészt évek távlatából is tisztán emlékszem, hogy milyen sokszor gondoltam arra akaratlanul is, hogy milyen esélye van egyáltalán valakinek a párválasztásra 30-50 kg, de ennél nem ritkán jóval több súlyfelesleggel a testén, és hogy találhat-e valaki ilyen megjelenéssel olyan férfit vagy nőt, aki így is érez iránta szexuális vonzalmat, meg hányszor gondoltam arra, hogy milyen lehet úgy élni, hogy se a saját egészsége, se az utóbbi szempont nem elég motiváció arra, hogy lefogyjon.

(Mondjuk azt nem figyeltem meg, hogy a nemek között lenne lényeges eltérés ilyen tekintetben, de önmagában azon, hogy - már amennyiben ez a statisztika reális képet mutat - mindkét nemnél meglepően magas azoknak az aránya ebben a korosztályban, akinek még soha nem volt szexuális kapcsolata, a fentiek fényében egyáltalán nem csodálkozom.)

Érdekes lenne tudni, hogy ugyanez a statisztika nálunk milyen képet mutatna - nem tudom, hogy készült-e valaha ilyen.

Az ok egyszerű: kinevelődött egy olyan teljesen életképtelen generáció, akik azt várják, hogy a szájukba repüljön a sültgalamb, képtelenek a nőknek udvarolni, a média által sugallt torz szépségideálokon és pornón nőttek fel, és VALÓDI emberi kapcsolatokra képtelenek.

A fiatalok nem járnak társaságba, nem beszélgetnek (csak viberen, whatsupon, stb.)

De az ember humánetológiai sajátosságainak átkódolásához nem elegendő néhány év, vagy évtized... a nőknél továbbra is a szociális hatások érvényesülnek jobban a párválasztás során, tehát a kommunikációképes, hódításra is hajlandó férfiakra buknak. Elvégre kisgyerekkortól azt kódolják beléjük - már a mesék révén is -, hogy a királyfinak meg kell KÜZDENIE a királylányért.

Az életképtelen, gyakorin panaszkodó, a saját sikertelenségükre elméleteket gyártó férfiimitációkat pedig nem veszik észre.

A férfiaknak ez a mutációja egyszerűen ki fog halni, remélhetőleg minél előbb, hacsak nem képesek észrevenni, hogy nem körülöttük forog a világ, és nekik is változtatni kellene a hozzáállásukon. Mert az élet ilyen kegyetlen, ez van. Fel kéne nőni és nem óvodás módjára másokra mutogatni.

" Ez nem támasztja alá többek között valamilyen szinten azt a tényt is, hogy ti csak a legeslegjobb férfiakkal vagytok képesek szexuális kapcsolatot létesíteni? "

A röhögőgörcsért, ami kiszakad belőlem minden este gyk-zás közben, mikor olvasom az ilyeneket, mindent megér. :)