Miért lettek ennyire durván válogatósak a nők?

Nem csak "napjainkban" nincs meg a lehetősége a férfiaknak válogatni. Az egész szaporodás így lett kitalálva. A halaknál is, a madaraknál is, akármelyik emlősnél, mindenhol a hím egyedek küzdenek a szaporodási jogért, és a nőstény egyedek válogatnak, aszerint, hogy melyiket tartják legméltóbbnak. Az emberek a patriarchális társadalmi berendezéssel az elmúlt párezer évben kicsit eltértek ettől, de alapvetően mi is így működünk. Az ősembernél is nagyobbrészt (feltehetően) a nő döntött, mikor kivel akar szexelni, nyilván ott is voltak sikeres férfiak, akikkel sok nő akart, és ott is voltak kicsit kevésbé sikeresek, akikkel alig akart valaki. Aztán jött az, hogy a férfiak tárgyként, tulajdonként tekintettek a nőkre, és ilyenformán nyilván döntési joguk sem volt. Mentek azzal, akinek adták őket. Mostanság rendeződik ilyen szempontból a dolog, hogy hát igen, mégsem tárgyak vagyunk, van döntési lehetőségünk, és visszatérünk az "alapokhoz", amit akárhova nézel, mindenhol meglátsz. Egy bogár sem fog az éppen szembejövővel szaporodni, igenis megválogatja, ki lesz a gyerekei apja.

Annyi a különbség, hogy nyilván nem ösztönlények vagyunk, egyéb területeken is meg kell válogatnunk a partnereinket, akiktől nem feltétlenül szeretnénk majd gyereket. De attól még a választás jellemzően tudatalatti szinten történik, és annak nem volt elég ez az evolúciós léptékben meglehetősen rövid idő, hogy változzanak a sémák, így igen, ha valakivel összeáll a nő, akkor arról elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer ha úgy alakul, gyereke is legyen tőle, családja, satöbbi.

Ez nem feltétlenül tudatos listák összesége, de nyilván van egy csomó tényező, ami tudatosítható. Például csövessel tudatosan sem kezd senki, vagy olyannal, aki láthatóan semmirekellő, alkoholista alak.

Nem azt mondom, hogy a nők mindegyike ösztönlény, és nem tud ettől elvonatkoztatni, de tény, hogy a párválasztásainkat nagyon nagy mértékben befolyásolják az ezerévekkel ezelőttről hozott sémáink, férfiaknak is és nőknek is. És nem arról van szó, hogy keressük a tökéleteset, és ha valakinek van valami kis hibácskája, akkor az kész, ennyi volt, már leírtam magamban. Arról van szó, hogy vannak olyan tényezők, amit sem tudatosan, sem tudatalatt nem akarunk elengedni, és ilyenformán ha nem felelsz meg ezeknek a tényezőknek, akkor nincs értelme egymás idejét húznunk.

Nemcsak a nők azok.

Nekem ugyan már megvan a párom, de bolond lettem volna nem válogatni, főleg több rossz tapasztalat után.

Én azt látom, hogy nagyon sokan rossz emberismerettel és rossz önismerettel rendelkeznek, és igazából olyan dolgokat várnak el másoktól, amit fordított helyzetben ők nem tennének meg. Jó esetben ez csak egy kezdeti időszak, mindenki átéli, miután kilép a gyerekkorból, jön az első tiniszerelem, első csók, első kapcsolat, és addig tart míg az ember kiismeri magát ezen a terepen, és nem akkora újdonság, felnő, testileg és szellemileg is... stb. Csak vannak, akik később sem nőnek fel és gyerekesen viselkednek olyan életkorban, amikor azért már elvárható lenne egy érettebb gondolkodásmód, viselkedés, hozzáállás. Ehhez még sok kapcsolat sem kell.

csak egy példa: Nekem volt olyan időszakom, amikor nagyon a padlón voltam, én sem jöttem volna össze magammal, nem is lett volna elvárható, hogy bárki más észrevegyen. Mondjuk akkoriban én nem is erőltettem a társkeresést.

Azt tapasztalod, hogy válogatósak körülötted, és észre sem vesznek? Tedd fel magadnak a kérdést, hogy te összejönnél mostani önmagaddal? Miért vagy szerethető, és mi az, ami esetleg fejlesztésre, javításra, kiküszöbölésre szorul?