Rájöttetek már arra, hogy akinek fiatalon/huszonévesen sincs szerencséje a nőkkel, az duplán megszívja egész élete során?

Szóval fiatalon/tizen-/huszonévesen balszerencsés a nőkkel, egyetlen olyan nő sincs, akinek bejönne, mert nem született sem tökéletes, izmos testtel, sem férfias, markáns arcvonásokkal, sem nőcsábásznak. A tizenéves és huszonéves időszakát végig nő nélkül élte.

Ez idő alatt elsajátított olyan dolgokat is, amiket általában nőnek kell elvégeznie például egy háztartásban, vagy ne fogalmazzak ilyen drasztikusan: szóval nem a nőnek kell elvégeznie, hanem a párt alkotó nő és férfi együttes erővel, a megoldandó problémákra, felmerülő gondokra együttes erővel összefogva tudják megkeresni a kulcsot, s felülkerekedni a nehézségeken mindezt úgy, hogy arányosan "eloszlanak" két emberre, tehát a nőre és a férfira, és nem egyetlen ember úgymond "viszi el a balhét".

Például a főzés, például a lakásfelújítás, például a bebútorozás, például a költözés, például a takarítás, és a többi, és a többi. Ezek csupa olyan dolgok, amiben a nő is és a férfi is részt vehet, s részt vesz, hozzáteszem egy PÁRKAPCSOLATBAN.

Ellenben akinek "nem jut nő" — mert ha csak ránéznek a nők, sikítva menekülnek a kinézetétől —, az mindent megtanul egymaga, mindent elsajátít egymaga, mindent megold egymaga, minden probléma egyetlen személyre ömlik.

DE! Jön ám a "felmentősereg" a férfi 30-as évei elején/közepén: egy megcsalt, átvert, gyerekes asszony képében, aki évtizedes nagyságrendben volt kitéve egy rossz párkapcsolatnak. Összejönnek, és a példánkban szereplő derék, egyedülálló férfi összeteheti kezét, hogy végre kifogott egy nőt, aki nézi valamibe őt. Ám jönnek a hátulütők is:

Kapott a nyakába egy problémás nőt, akinek a lelkét folyton ápolni kell, hiszen egy nőnek ez kijár egy párkapcsolatban. Kapott a nyakába egy bónusz gyereket is, hát érezze már egyből a felelősség maradéktalan egészét, ha már nem ő csinálhatta, ráadásul a gyerek minden ok nélkül utálja a példánkban szereplő férfit. Kapott a nyakába egy exbarátot, aki mindig látni akarja a gyereket. Kapott a nyakába egy exbarát-családot is, akik szintén látni akarják az unokát. Kapott a nyakába egy halom barátnőt, akik szívesen hédereznek a példánkban szereplő férfi lakásán, felügyelve a gyereket (és a barátnőt, azaz a férfi barátnőjét). Kapott a nyakába időben egy csomó terhet, ami nullázza a hobbikra, pihenésre, egyéb elfoglaltságra fordított időt.

Tehát akinek nem jutott csaj fiatal korában, mert senki nem akart vele összejönni, az később kap egy "nagyszerű lehetőséget" az élettől harmincéves korára, midőn megteremtette magának a minimális egzisztenciát. Harmincéves korára megkapja a párkapcsolatot, amire vágyott annak minden nyűgjével, gondjával, és egy csomó-csomó nem várt bónusszal, ami egy huszonéves fejében még csak meg se fordul (például a gyerek, például az ex "zaklatása", például az addigi életmód teljes feladása). Köszöni is szépen a példánkban szereplő férfi.

Kérdem én: hol az igazság? Miért a szerencsétlen flótás bűnhődik egész életében? A nők terén balszerencsés egyének miért szívnak meglett férfikorukban is?