Csak nekem vannak szűz fiúként ilyen gondolataim?

Most vagyok 24 éves, még sosem volt intim viszonyom (csók sem) lányokkal és valószínű már nem is lesz. Szóval az ebből eredő önbizalomhiány miatt már ott tartok, hogy ha meglátok egy jó csajt, nem arra gondolok, hogy milyen jól néz ki, hanem egyfajta irigységből indíttatva elgondolkozok azon, hogy miért kapta meg a természettől azt az esélyt, hogy ilyen szép legyen és semmi problémája ne legyen a társkeresésben (életben), míg nekem kvázi túlélés az egész élet ebből a szempontból. Lehet azt mondani, hogy tegyem félre az önbizalomhiányomat, szedjem össze magamat, de ez egy hosszú folyamat eredménye, ami kamaszkorban kezdődött, amikor rá kellett jönnöm, hogy jóval alacsonyabb leszek a "konkurenciához" képest (171 cm). Ha meglátok egy csajt egy legalább 180 centis pasival sétálni, egyből görcsbe rándul a szívem és arra gondolok, hogy az emberiség semmivel sem különb az állatvilágnál. Ahogy a hímeknél az erősebb/dominánsabb egyedé lesz a párválasztási jog, úgy az embereknél is ugyanez a mechanizmus működik, csak sokan próbálják ezt a tényt leplezni azzal, hogy kitalálnak olyan marhasásokat mint a PUA, mikor mindenki tisztában van azzal, hogy egy csaj egy pillanat alatt el tudja dönteni, hogy az adott hím kell-e neki rövidtávú kapcsolatra (a hosszú távú kapcsolatnak persze alapja a személyiség, de az már úgy is "megszépül" idővel). Kíváncsi vagyok, más szűz srác hogy látja, mit érez, elsősorban az ő véleményükre vagyok kíváncsi.