Lányok! Szerintetek miért van az, hogy itt és a valós életben is a pasik panaszkodnak általában társkeresési problémákról?

Nézd, én nem vágom a statisztikát, hogy a népesség mennyi százaléka hetero, és hogy az egyes nemek között mennyi a hetero, de tegyük fel, hogy a nőkre vágyó pasik és a férfiakra vágyó nők aránya közel azonos. Logikusan gondolkodom még mindig... Tehát ha csak a pasik hisztiznek, hogy társkeresési gondjaik vannak, akkor a férfiakra vágyó nők mit csinálnak? Kivel? Pont az adott férfival nem?

Szóval a probléma nem abból jön - logikusan végiggondolva -, hogy jóval kevesebb a pártalan férfi, mint a pártalan nő (tegyük fel, hogy mindenki monogám), hanem abból, hogy a hetero férfiak hisztis p-csák és sírnak, ha egy nő nem esik hanyatt tőlük. Szerintem.

Ne játszuk már az erkölcs csőszt. Esélyt adni valakinek úgy, hogy tudod ebből semmi nem lesz baromság. Én is voltam olyan hülye, hogy megcsináltam 2x-er is. Hamis remény és mégnagyobb puffanás. Sokkal jobban megkínoztam őket mintha elsőre elküldöm. Nesze neked nagylelkűség és bizodalom. A párkapcsolat érzelmi kérdés és nem eröltethető.

A válasz egyszerű. A pasik nemükből adódóan bárkihez oda mennek aki megüti a szintet, vagyis sokaknál bepróbálkoznak. A bepróbálkozás a nők egóját erősíti és mivel több van persze, hogy nem fogja hazavágni őket ha valakinek nem jönnek be. A pasik meg már csak a próbálkozásaik száma miatt is több elutasítást kapnak. Plusz vannak olyan hülyék, hogy ezt tegyék meg a férfiasság mércéjének.